Majka édesanyja hosszú éveken át küzdött daganatos betegséggel, volt, hogy tünetmentes volt, betegségét mindig méltósággal viselte, és harcolt ellene.
Amikor kiderült, hogy anyámnak petefészekrákja van, akkor visszaszokott a cigire, és letette a jogsit. Ötven felett! Szóval elkezdett olyan dolgokat csinálni, amiket addig nem. Amikor elmondják neked, hogy innentől kezdve nem éled meg az ötödik évet, én nem is tudom, mit csinálnék
– mesélte Majka, akinek az édesanyja aztán hosszú évekkel túlélte az első diagnózist követő becslést.
A mindig pozitív és küzdő édesanya azonban unokája születése után újra beteg lett, akkor pedig már nem tudta legyőzni a betegséget.
Aztán amikor megszületett Marci, az első fiam, akkor lett újra beteg anyu, és akkor láttam rajta először azt is, hogy meg van ijedve. Csontsoványra fogyott, beesett arca volt – amikor már látod rajta, hogy nem is ő az. Ennek ellenére mindig reméli az ember, hogy majd holnap, majd holnap, majd holnap még beszélünk. Nincs arról szó, hogy holnap nem beszélünk. Hiába tudtam, hogy ennyire beteg, és ez az utolsó stádium, akkor sem volt bennem az, hogy ki tudja, meddig él
– tette hozzá.
A több mint egyórás adásban Majka az elmúlás és a családi tragédiák mellett a saját, Covid–19 elleni harcáról és nehéz időszakairól is mesélt.
