Meghalt Harkányi Endre – Kossuth-díjas színművész
Elhunyt Harkányi Endre – Búcsú a Kossuth-díjas színművésztől
A színpad mestere távozott
Mély fájdalommal értesültünk róla, hogy életének 90. évében elhunyt Harkányi Endre, Kossuth-díjas színművész, a magyar színházi élet kiemelkedő alakja. A művész idén január elején került kórházba, miután otthonában elesett és combnyaktörést szenvedett. A balesetet követően bizakodóan nyilatkozott állapotáról a Story magazinnak:
"Elestem otthon. Nem tudom, hogyan. Eszembe jutott a gyerekdal, hogy János bácsi a csatában elesett egy fűszálban. Én megbotlottam, eltörtem magam, de már jól vagyok. Gyógytornáztatnak. Nagyon jó itt. Igazán rendesek velem. Szép a hely, kiváló az ellátás. Erdőre néz a szobám. Kitekintek az ablakon, és látom a havas fákat. Nagyon romantikus a panoráma. Hárman vagyunk a szobában. Tízméteres teraszunk van, lent a sétány, a nővérek kedvesek. Mit akarjak még?"
Sajnos a szervezete nem bírta tovább, és Harkányi Endre örökre lehajtotta fejét.
Egy nehéz sorsú gyermekből lett színészóriás
Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapesten, zsidó családban. Gyermekkorát tragédiák árnyékolták be: édesanyját deportálták, és sosem tért haza, míg édesapja az ukrajnai munkaszolgálatból súlyos betegen érkezett vissza, majd hamarosan elhunyt. A szülők elvesztése után Harkányi több nevelőotthont is megjárt.
Ám már egészen fiatalon megcsillant benne a színészi tehetség. 13 évesen Radványi Géza Valahol Európában című filmjében játszott – önmagát alakítva egy háborús árva szerepében. A filmben elhangzó híres mondatát azóta is sokan idézik:
"Könyörgöm, akasszuk fel!"
A film után azonban nem álmodott még a színészi pályáról. A Film-Színház-Muzsika 1977-es cikke szerint Harkányit szó szerint „az utcáról vitték be” a forgatásra, és sokáig nem foglalkozott komolyan a színészettel.
A színház varázsa
Első színházi élménye azonban mindent megváltoztatott. A Valahol Európában forgatásakor Gábor Miklós vitte el egy előadásra a Nemzeti Színházba, ahol a Szerelmi házasság című darabot látták. Harkányira különösen nagy hatással volt Rátkai Márton játéka, és ez az élmény döntő szerepet játszott abban, hogy végül a színészi pálya felé fordult.
Bár családja kezdetben nem támogatta döntését – inkább szakmát szerettek volna neki, így esztergályos képzést kezdett el –, ő végül mégis beadta jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1957-ben sikeresen diplomázott.
Egy élet a színpadon
HirdetésHarkányi Endre színészi pályafutása több mint fél évszázadon átívelt. Végzés után először a debreceni Csokonai Színház tagja lett (1957–1960), majd a budapesti Petőfi Színházhoz szerződött három évre. Ezután következett a legendás Vígszínház (1963–1968), majd tizenegy évig játszott a Mikroszkóp Színpadon, ahol komikus oldalát is megcsillogtatta.
1977-ben a József Attila Színház társulatához csatlakozott, majd 1984-ben visszatért a Vígszínházba, ahol egészen 1993-ig játszott. Rövid időre a Művész Színház tagja lett, majd ismét a Vígszínház színpadán láthatta őt a közönség egészen 2015-ig.
Karrierje során több száz szerepben láthatta őt a színház- és filmszerető közönség. Komikus tehetsége mellett drámai szerepekben is maradandót alkotott. Filmjei közül kiemelkedik a Valahol Európában, a Mephisto és a Ripacsok.
A színházról és az emberről
Harkányi Endre a színházról és annak szerepéről is mélyen gondolkodott. Egy 1977-es interjúban így vallott a színjátszás értelméről:
"A színház arra való, hogy embereket formáljon, neveljen: a színpadon és a nézőtéren. Előre vettem a színpadot, mert a vasfüggöny mögötti emberi hitel, felelősségérzet nélkül fabatkát sem ér a munkánk. (...) A színház olyan, amilyenek mi magunk vagyunk. S ha valaki arra kíváncsi, milyenek vagyunk: jöjjön el a színházba."
Ez a gondolkodás jellemezte egész pályafutását. Nem csupán a színpadon alakított hiteles figurákat, de emberileg is példaként szolgált sokak számára.
A művész, aki mindig köztünk marad
Harkányi Endre pályafutása során számos elismerést kapott, köztük a Jászai Mari-díjat, a Kossuth-díjat és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.
De talán a legnagyobb elismerést a közönség szeretete jelentette számára. Az emberek nem csupán színészként szerették őt, hanem emberként is, aki a tragédiák és nehézségek ellenére mindig vidámságot, kedvességet sugárzott.
Az utolsó időszakban sem veszítette el derűjét és humorát, amit az idézett nyilatkozata is bizonyít.
Bár Harkányi Endre elment, öröksége örökre velünk marad. Munkássága, szerepei, ikonikus mondatai és embersége tovább él a színházak falai között és a közönség szívében.
Nyugodj békében, Harkányi Endre!
