Életének 92. évében meghalt Galambos Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulata és a József Attila Színház örökös tagja – tudatta a teátrum csütörtökön az MTI-vel. A színművész méltósággal viselt betegségben hunyt el csütörtökön – írják halálának körülményeiről a közleményben.
Galambos Erzsi, aki a József Attila Színház előtt csaknem két évtizeden át a Budapesti Operettszínház tagja volt, főleg zenés játékok, operettek szubrett- és primadonnaszerepeiben aratta sikereit, de jelentős prózai szerepekben is színpadra lépett.
A musical műfajának egyik első hazai előadója volt, a Kossuth-díjat a musical műfajának magyarországi meghonosításáért és elismertetéséért, kiváló tánctudással párosuló, élményt adó színészi alakításaiért kapta meg.
Itt az egyik utolsó, nagy beszélgetést láthatod a művésznővel. Nyugodjon békében.
Galambos Erzsi pályájáról:
1931-ben született Budapesten. Apja portás volt a híres Arizona mulatóban, amely a Fővárosi Operettszínházzal szemben működött, anyja az Operettszínházban volt jegyszedő. Kislányként bejáratos volt mindkét népszerű intézménybe, iskolai leckéit is az Operettben írta. Már négyévesen elhatározta, hogy ő is primadonna vagy szubrett lesz, játszott Lakner Bácsi Gyermekszínházában, nyolc évig balettozott. Felnőve elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, főiskolásként Bajor Gizi mellett statisztált. Később Somlay Artúrtól Básti Lajoson át Latabár Kálmánig és Honthy Hannáig a század legnagyobbjaival lépett fel.
1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz, majd 1958-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1962-ben került Budapestre, a mai Thália Színház helyén működő Petőfi Színházhoz. Két év múlva valóra vált nagy álma: a szemközti Fővárosi Operettszínház tagja lett. A Nagymező utcában csaknem két évtizedig az első számú sztárok egyike volt, majd 1983-ban – nem kis meglepetésre – átszerződött a József Attila Színházhoz. Ma is itt játszik, a társulat örökös tagja, és – korát meghazudtolva – jelenleg három darabban is színpadra lép: szerepel a Mici néni két élete és az Angyalföldi ballada című darabokban, valamint a nemrég bemutatott Veszek egy éjszakát című zenés komédiában.
Legnagyobb sikereit modern zenés darabok főszerepeiben aratta: volt Eliza (Loewe: My Fair Lady), Dulcinea (Leigh-Wassermann: La Mancha lovagja), Anita (Bernstein: West Side Story), Kocsma Jenny (Brecht-Weil: Koldusopera). Ő maga legemlékezetesebb szerepének Georg Kreisler Lola Blau című zenés monodrámáját tartja. Sikeres prózai alakításai: Marosiné (Molnár Ferenc: A doktor úr), Breitmayerné (Szomory Dezső: Incidens az Ingeborg-hangversenyen), Muskátné (Molnár Ferenc: Liliom). Filmen és tévéfilmekben is foglalkoztatták (Rákóczi hadnagya, Csendes otthon, Özvegy menyasszonyok, A gyilkos a házban van, A canterville-i kísértet, Szerelem első vérig).
Galambos Erzsi rendkívül sokoldalú művész, táncos, énekes és prózai szerepekben egyaránt kiváló, sőt koreográfusként is bemutatkozott.
Művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: 1968-ban Jászai Mari-díjat vehetett át, 1973-ban lett érdemes művész, 1981-ben kiváló művész. 1993-ban Déryné-díjat kapott, 1998 óta a Halhatatlanok társaságának örökös tagja. 2002-ben sokoldalú művészi életútja elismeréseként, a musical műfajának magyarországi meghonosításáért és elismertetéséért, kiváló tánctudással párosuló, élményt adó színészi alakításaiért Kossuth-díjat kapott. 2013-ban József Attila-gyűrűvel, 2016-ban Kaló Flórián-díjjal tüntették ki.
Galambos Erzsiről saját szavaivaal:
Család: Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim.
Kavargós: A színház kavargós, kaotikus, felfokozottan szenvedélyes intézmény – mondja –, talán ezért is igyekeztem mindig ellensúlyozni az otthon békéjével, harmóniájával. Ha bezárul mögöttem az ajtó, szeretem, ha rend, nyugalom van, ha olyan tárgyak vesznek körül, amelyekkel jól érzem magam. Ők jelentik az állandó társaságomat, az életemet, emlékeimet, kötődéseimet, szeretteimet, társaimat.
Lakkcipő: Apám az Arizona bár portása volt. Onnan hozott haza a hajnalra megmaradt ételekből, azt ettük. Sokszor emlegette, hogy Horthy Pista tartozik neki tíz pengővel, mert egyszer egy lump éjszaka után kisegítette, de ezzel nem laktunk jól. Mindig használt cipőkben jártam. Amikor menetrendszerűen lejött a talpuk, apám már vette is elő a kalapácsot, és megszegelte. Állandóan egy szép lakkcipőről álmodoztam!
