Török Ferenc 1936. október 22-én született Budapesten, édesapja vasesztergályos, édesanyja varrónő volt, a szülői házban tapasztalt szeretet kihatott az építész fiuk egész pályafutására – írja a Wikipedia. 1955-ben kitűnő eredménnyel érettségizett a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, a műegyetemi diplomamunkáját 1960-ban védte meg jeles eredménnyel, diplomatervét „Diplomadíjjal” tüntették ki.
Weichinger Károly hívására az egyetem Középülettervezési Tanszékére került, mint tanársegéd, majd Gádoros Lajos kérésére a rajzi tanszék oktatója lett. Tanítással egy időben jelentős tervezési megbízásai is voltak: Művésztelep Szentendrén (1963), OTP társasházak a budai várban (1965). Kétéves szakmai gyakorlatát a KÖZTI-ben töltötte, Gádoros Lajos műtermében ismerkedett meg Kotsis Ivánnal és Id. Janáky Istvánnal. Az egyetemre a Középülettervezési Tanszékre tért vissza ahol 1968-ban adjunktus, 1983-ban docens lett.
Ebben az időben már jelentős tervezési feladatokat készített: 1979-ben a kisvárdai járási művelődési központ, 1975 és 1988 között tervei szerint épült fel a nagydobszai, nemeshetési, balatonfenyvesi, a révfülöpi, az edelényi, és az ábrahámhegyi templom. 1982-ben építész-oktató munkásságáért és alkotó építészeti tevékenységéért Ybl Miklós-díjat kapott. Egyetemi keretek között sajátos magánpraxist folytatott Balázs Mihály tanártársával, szoros kapcsolatban a megrendelőkkel, a helyi egyházakkal.
1995-ben Kossuth-díjat kapott „kimagasló értékű építészeti – különösen templomépítő – munkásságáért, iskolateremtő oktató és alkotó tevékenységéért", 1996-ban a bencés rend Pro Pannonhalma díjjal jutalmazta. További jelentős elismerései: Pro Architectura-díj, Az év művésze díj-Nyíregyháza, Csonka Pál-érem, Kotsis Iván-érem.
2005-ben nyugdíjba vonult, de a magánpraxisát nem adta fel teljesen. Tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Építészkamarának, a Magyar Művészeti Akadémiának és a Professzorok Batthyány Körének.