Hiába keresett jól a másodállásával, fél évig bírta a kettős életet. Előfordult, hogy 30-40 órát dolgozott alvás nélkül; ha vége lett az esti szolgálati idejének, gyorsan lefürdött és már ment kiszállítani, ahol szintén 10-12 órákat dolgozott. “Ha volt egy kis üresjárat, nem volt címem, akkor a kocsiban tudtam aludni egy keveset.” Egy idő után meglátszott rajta a kimerültség; többször elkésett, egyszer pont akkor, amikor a parancsnokság szemlét tartott a kapitányságon.
Olivér jelenleg is futárként dolgozik.
“Az a szomorú, hogy ebből több pénzem van, mint amennyit rendőrként bármikor kerestem volna.”
Azt tervezi, hogy néhány évre kimegy külföldre dolgozni; annyi pénzt szeretne összegyűjteni, hogy itthon tudjon venni egy lakást és egy kocsit. Ha ez sikerül, akkor szívesen visszamenne rendőrnek. Erre öt éve van, mert ha addig jelentkezik, akkor nem kell újra elvégeznie a képzést.
Mindenki fusizik
Készenlétisként Zsolt valamivel jobban keres, mint járőr kollégája; túlóráktól függően 180-240 ezer forintot keresett a rendőrségnél. Mégis, akárcsak Olivér ő is plusz munkát vállalt: kilenc hónapja kezdett el sofőrködni egy fuvarozó cégnél. Két-három napot vállal egy héten, attól függően, hogyan jönnek ki a pihenőnapjai. Sosem dolgozik 8-9 óránál többet, mivel szigorúan szabályozva van, hogy mennyit vezethet egy sofőr egyhuzamban. A fuvarozással 20-23 ezer forintot keres meg egy nap alatt.
“10 nap alatt megkeresem, amit a rendőrségnél kapok.”
Saját alosztályán a rendőrök 80 százaléka – ez körülbelül 30 főt jelent – ugyanebben a cipőben jár: taxiznak, piacoznak, mentőznek. Sőt, unokatestvére is rendőr, és neki is van másodállása. “Mindenki csinál valamit.” Neki szintén nincs engedélye, hiába adta be a kérelmet, hónapokig nem kapott választ. Felettesei mégsem szólnak érte, Zsolt szerint azért, mert ők is fusiznak valahol.
Zsolt még két éve sem dolgozik a rendőrségnél, de már beadta leszerelési kérelmét. “Szeretem ezt csinálni, de nem mindenáron.” Fizikailag és mentálisan is megviselte, hogy egyszerre két munkája volt; a fáradtságtól ingerlékenyebbé vált, ami nem csak munkájában, hanem párkapcsolatában is problémákat okozott, élettársa szerette volna, ha kevesebbet dolgozik. Szerinte az a legnagyobb probléma, hogy a bevezetett életpályamodell ellenére (ami évi átlag öt százalék béremelést jelent az arra jogosultaknak) a rendőri fizetés egyáltalán nem versenyképes, és addig nem is lesz az, amíg egy pénztáros is többet keres a járőröknél.
Példaként említette, hogy rendőrként akkor keresett viszonylag jól, ha sok túlórája volt. A decemberi tüntetéseken szinte végig dolgozott, ebből több mint 100 órányi túlmunkája jött össze. Hiába szeretnének már régóta gyereket, ilyen feltételek mellett nem mernek belevágni, mondta a rendőr. Elmondása szerint saját kapitányságán még legalább 10-11 rendőr fontolgatja a felmondását, hasonló okokból. A leszerelés után folytatja a fuvarozást, saját vállalkozást szeretne indítani. Azt reméli, hogy nyugalmasabb lesz az élete, az ünnepnapokon is otthon lehet. “Nem kell 12 órákat dolgoznom harmadannyi pénzért.”
Andreának a férje dolgozik a rendőrségnél, az évek során volt már betegszállító és segédmunkás is, jelenleg sofőrködik.
“Ez kell ahhoz, hogy egy élhető életet tudjunk biztosítani magunknak és gyermekünknek. Hogy ne kelljen hó végén forintra kiszámolni a pénzt és hogy évente egyszer tudjunk nyaralni. A másodállás miatt nem okoz gondot a csekkek befizetese és a lakáshitel.”
