Már 15 éve nincs köztünk - 17 zseniális Hofi Géza idézettel emlékezünk rá
Hofi Géza (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, előadóművész, színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabaréműfaj külön úton járó, kiemelkedő népszerűségű mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.
íme 17 zseniális Hofi Géza idézet:
– A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll…
– A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! – Akkó má’ jobb a kocsma, me’ oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
– Művész úr, régen láttam!
– Ja, régen én is.
Anyósom fekszik az ágyon:
– …Jaaaaj. …Meghalok… Egy pók mászik a plafonon…
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!
– What is this kerek?
– Zsömle, te barom!
Aztán jött a roham ám…
Mentem is az ágy alá.
Találkoztam két kacsával…
Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, …aztán tele lett az is…
– Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?!
– Mennyi a terv, elvtárs?
− 14!
– Ezt megmondták a disznónak is? Azé’ jobb, ha maga beszél vele, mégiscsak egy szinten vannak…
Malac jön ki a disznóból,disznó pedig a kocsmából.
…ott ültek velem szemben Cenzék… Cenzné, meg az ura… Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!
Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!
Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás…
Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van…
Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, …meg a professzor urat – há’ mé’ mászkál arra, nem?
Nyakamba tábla is, ki volt írva: “Lengő teher alá ne állj!” – Aztán képzeld el, ott himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: “Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?” – “Az Isten fölvitte a dolgomat”- mondom neki.
Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!
Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!