Liu Shaolin Sándor az utolsó körről is mesélt a tőle megszokott jókedvű stílusban:
„Annyira sok adrenalin volt bennem, második helyről kaptuk meg a stafétát és tudtuk, úgy mentünk fel a pályára, hogyha a kanadaiak vannak csak előttünk, akkor tuti csak a pályát akarják majd tartani és én mondtam, engem biztos nem fognak itt a pályán, előre megyek és ha itt leszed ma valaki, akkor én vagyok a legnagyobb lúzer a világon. Megcsináltam és úgy haraptam a végén a levegőt mint senki se.”
Három éve minden világversenyről éremmel tértek haza
A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók az utolsó esélyüket megragadva így tovább folytatták nagyszerű sorozatukat, ugyanis három éve minden világversenyről éremmel tértek haza, az elmúlt három világbajnokságon összesen kilenc medált gyűjtöttek, és mindegyiken legalább kettőt.
A fináléban Liu Shaoang az élre rajtolt a dél-koreaiakat megelőzve, de az első váltásnál a hazaiak visszavették a vezetést, kisvártatva pedig a kínaiak is a magyarok elé kerültek.
A futam eleje kissé ideges és feszült volt, mindenki próbált minél előrébb helyezkedni. Egy ideig Kína is vezetett a magyarok előtt, de aztán a dél-koreaiak a harmadik pozícióból ismét az élre álltak, sőt, a magyar négyes visszaesett negyediknek, amikor az addig hátul „vonatozó” kanadaiak egy váltásnál elé kerültek.
