Jó pár éve sikerült kitörnie a mélyszegénységből, mégis a mai napig szeretettel gondol vissza a gyerekkorára…
Azon időszaka az életemnek nagyon meghatározó volt. Ma is pontosan fel tudom idézni, milyen érzés nélkülözni, milyen, amikor nincs étel, nincs cipő, nincs semmi sem. Mélyszegénységből jöttem, amit nem lehet elfelejteni, s talán pont ezért becsülök az átlagosnál mindent sokkal jobban.
Mi hajtotta előre, mi adott erőt, hogy küzdjön?
Hogy éreztem, több van bennem. Egyszerűen belül szólt, s sosem hallgatott el egy hang. És persze Isten… mert képtelen voltam feladni, fel sem merült bennem ilyen, még akkor sem, amikor reálisan nézve kilátástalan volt minden. De én nagyon erősen éreztem és hittem, hogy egyszer nagy változás jön, s minden jóra fordul.
Most milyen körülmények között élnek?
Míg korábban az albérleti díjjal is küszködtünk, mára szépen élünk, s megvehetek mindent, amire szüksége van a gyerekeimnek, a felségemnek. Ez egy hatalmas dolog, ami miatt boldogságot és mérhetetlen hálát érzek. Nem gondolom, hogy igaz az a közhely, hogy a pénz nem boldogít.
Miért, önt boldogítja?
BIZTON TUDOM, HOGY PÉNZ NÉLKÜL NEM KÖNNYŰ, S HOGY EZ MEGTÉPÁZZA A LELKET.Ezzel nem azt mondom, hogy a pénz maga a boldogság, csak azt, hogy sok más dolog mellett, enélkül is nehéz nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak és boldognak lenni. Szóval igen, valamennyire boldogít. De itt nem gazdagságról beszélek, csak egy kielégítő anyagi egzisztenciáról, amikor nem kell nélkülözni.
Tehetség, szorgalom, kitartás és spórolás a titok?
Az első három biztos, a negyedikkel már nem élek.AZ EGÉSZ GYEREKKOROM A SPÓROLÁSRÓL SZÓLT, ARRÓL, HOGY HOGYAN TAKARÉKOSKODJUNK, HOGYAN ÉLJÜK TÚL A MÁSNAPOT.Most inkább csak igyekszem félretenni a pénzt, és nem elkölteni minden forintot. Azonban ha szükségünk van valamire, és van rá keret, akkor azt megveszem.