Vártuk az orvost, közben anyu odalép és fölhajtja a takarót..: - Nézd a lábait milyenek lettek délben még semmi nem volt..Oldalra pillantva olyan szintem megrökönyödöttem, hogy beleszédültem a látványba.. mert teljesen lilásfekete bőrszín fogadott azokon az amúgy is csontra fogyott vékonyka lábakon, ami számomra egyben a felismerés hogy itt már remény nincs tovább..amiben az orvos szavai is megerősítettek..- Sajnos azt kell hogy mondjam, a bácsi haldoklik..Fölmerült a kórház lehetősége is de mivel a végeredmény sajnos ugyanaz..így azonnal elvettetem a lehetőségét...akkor inkább otthon..Bár fájdalmai nincsenek mert azt többször értésünkre adta, a félelmei annál nagyobbnak tűntek, hogy minden remény szertefoszlott és az orvos bár nem kiabált vélhetően pár szó foszlányt elcsípett amiből már ő is a legrosszabbra következtethetett..Mikor megtudtam hogy akár hajnalig is eltarthat a haldoklása..