Nyolcvanöt esztendős lett a magyar színjátszás történetének egyik legnagyobb alakja. A csodás sikerek mellett az ő élete is hullámvölgyekkel volt terhes, de minden nehézséget kibírt. Az okát is megfejtette: „Átörököltem a szüleimtől, a bajban mindig szilárdan álló, hívő emberek erős akaratát.” Törőcsik Mari élete.
Törőcsik Mari Heves megyében, a Tiszától macskaugrásnyira fekvő Pély nevű faluban született 1935. november 23-án. Pélyen pedig megtanultak az emberek élni. A falu az idők során többször is elnéptelenedett. Kétszer a török miatt, majd 1869-ben egy tűzvész, 1888-ban pedig az árvíz tette lakatlanná. S azzal is együtt éltek a pélyiek, hogy minden évben kétszer elöntötte a Tisza a települést. Itt született Törőcsik Mariannként, ám így hivatalosan sosem nevezték, mivel az anyakönyvi kivonatot sikerült elírnia valakinek. Így lett Marián a neve.
Sokgyerekes családban nőtt fel. Az édesanyja, Rusz Júlia és az édesapja, Törőcsik Joachim a hevesi fővárosban, Egerben ismerkedett meg egymással, ahol az édesapja elvégezte a tanítóképzőt, majd ment is haza Pélyre tanítani. Mikor megházasodtak, Joachim 21 éves volt, Júlia pedig csupán 16. „A szüleim fiatalok, jó kedélyűek voltak. Azt hiszem, szerencsésen gyúródtam össze kettőjükből. Átörököltem a szüleimtől, a bajban mindig szilárdan álló, hívő emberek erős akaratát” – emlékezett már elismert színésznőként Törőcsik Mari a gyerekkorára, aki szerint semmi nem mutatott arra, hogy ő valamikor is színész les
„Egy szürke kis veréb voltam”
– jellemezte kiskori önmagát egy későbbi interjúban. Inkább a zene érdekelte, meg a tánc, no meg a cukorkásüveg a nagypapája fűszerüzletében. Sokszor bűvölte gyerekként, egy esetben pedig addig ágaskodott a pultról, hogy elérje, mígnem megcsúszott és a pult melletti lúgköves dézsába esett. Szerencsére nem lett komolyabb baja. Mint ahogy akkor sem, amikor egészen kicsi korában a II. világháború alatt egy repülőről lőttek rá, pedig ő csak csodálni akarta a magasan szálló gépeket.
Úgy volt, hogy a zene miatt a békéstarhosi zenei gimnáziumba megy az általános iskola után, fel is vették, ám egy adminisztratív hiba miatt csak a következő évre jegyezték elő. Ő viszont nem akart egy évig otthon várni, ezért szülői támogatással felment Pestre tanulni. Harmadikos közgazdasági gimnazistaként jött aztán az ötlet, hogy felvételizik a színművészeti főiskolára, bár verset nem szeretett mondani. A felvételin aztán Lehotay Árpád azt mondta: előbb érettségizzen le, utána jöjjön vissza. Törőcsik Mari mindezt úgy értelmezte, hogy ez az udvarias elutasítás egy formája, ám egy év múlva
mégis visszament, s fel is vették több száz jelentkező közül.