– Tulajdonképpen mi történt édesanyáddal?
– Voltak a kezén kis foltok, és kértem, hogy amíg kint leszek, menjen be a Rókus Kórházba, mutassa meg szakembernek. Megmutatta, de azon a hétvégén rossz volt a gyomra, mondta az adjunktusnő, hogy nézzenek egy EKG-t. Vettek tőle vért, és a vérvizsgálat eredményére egy órát kellett várni. Addig anyám lement a büfébe, és gyakorlatilag ott meghalt. Nem vették észre, mert nem esett össze, csak a feje bukott le. Legalább 15 percig nem vették észre. Ha meg tudták volna menteni, akkor is roncs maradt volna. Felvitték a Rókusba, egy barátom elintézte, hogy átvigyék a Városmajorba Merkely professzorhoz, aki ugyan még megoperálta, de nem tudott már segíteni rajta. A nővérem egyik fia Pesten volt a barátnőjével, és ő volt az egyetlen, aki látta anyámat a Rókus Kórházban csövekkel. Azt gondolom, ha én láttam volna ezt, biztosan meghaltam volna. Azt a fajta tehetetlenséget nem éltem volna túl.
Elutaztam, szerdán reggel aztán megérkeztem, a repülőtéren már vártak a barátaim, és mondták, hogy anyu meghalt. Ott tudtam meg.
Érted ezt a történetet? Úgy váltunk el egymástól, hogy semmilyen betegségről nem volt szó, olyan messze kellett mennem, hogy ne tudjak hazajönni, amikor baj van, ne lássam őt szenvedni, hanem az a kép maradjon meg róla, ami volt, és ne lássam megöregedni, leépülni, mint az apámat. Csak mindezt nem 63 éves korában kellett volna. Akkor ez szörnyű volt.
„PÉCSI ILDIKÓ FELAJÁNLOTTA,HOGY KÖLTÖZZEK HOZZÁJUK GÖDÖLLŐRE”
– A barátok figyeltek rád?
– Teljesen kicsúszott alólam a talaj. Akkor azt gondoltam, hogy nem szeretnék élni, mert nem éreztem semmilyen motivációt. Kinek dolgozzak, kinek bizonyítsak, kinek szerezzek örömet, és egyáltalán minek? A barátaim ezt átlátták. Azt szoktam mondani, hogy vannak az aranykártyás barátaim. Ők azok, akikre rájuk bíznám az életemet. Ők a múltamból 8-10 ember. Sokkal többen gondolják azt a környezetemben, hogy ők is aranykártyások, és sok nagyon klassz barátom van, de azért teszek különbséget.
Ebben a helyzetben is hihetetlen energiaáradat ért. Egyrészt hirtelen mindenki gondoskodni akart rólam. Mindenki főzni akart nekem, hiszen tudták, hogy addig anyu főzött rám. Aztán olyan gesztusokat tettek kollégák, amire abszolút nem számítottam. Pécsi Ildikó például felajánlotta, hogy költözzek ki hozzájuk Gödöllőre. Eleve senkiben nem csalódtam a baráti körből. Minden nap rángattak, állandóan történt valami.
Az élet hihetetlen forgatókönyveket ír, és utólag visszagondolva már azt mondom, ez egy gyönyörű történet. Annál is inkább, mert micsoda ívet írt le egy év alatt. Életem egyik legnagyobb sikerélményét is ebben az esztendőben éltem át, amikor megnyertem a Szombat esti lázat Keleti Andreával.
– Dubaiban nem jártál azóta?
Hirdetés– Nem. Gondolkodtam rajta, hogy most már talán el lehetne menni. Dubaiból akkor a szállodán és a plázán kívül mást nem is láttam. Annyi hely van még a világban, amit nem láttam, de egyszer szeretnék visszamenni. Akármilyen hihetetlen is, de már eltelt hét év.
Az anyám ettől függetlenül jelen van az életemben. És ugyanúgy ott van a telefonomban. El tudod azt képzelni, hogy kitöröljem a nevét a telefonomból? Akárhány telefonom van, mindig átkerül az a szám. Egyszer egy őrült ötlettől vezérelve megcsörgettem, és kicsöngött a vonal. Aztán letettem…
„HIÁNYZIK BELŐLEM A JÓ ÉRTELEMBEN VETT GÁTLÁSTALANSÁG,AMI ELENGEDHETETLEN EHHEZ A PÁLYÁHOZ”
– Ezek nagyon komoly lelki traumák, amiről eddig meséltél.
