Az intenzív osztályon azon a hajnalon - emberi ésszel felfoghatatlan módon - felgyorsultak az események... intubálás... lélegeztetőgép... több hetes mély altatás... szívleállás... pacemaker... Bármelyik szó hallatán összeszorul a gyomrunk, de amikor egy kisgyermeket látunk ilyen állapotban, törékenyen, védtelenül, akkor jövünk rá mindannyian, milyen sebezhetőek vagyunk, s a kiszolgáltatott helyzetben - írják.
Krisztián nyaktól lefelé lebénult. Azóta családjával együtt vívta meg mindennapi harcait. Otthonában gyógyult, ugyanakkor iskolában tanult, kiemelkedő eredményeket ért el. Családjával kilátogatott a Vasas mérkőzéseire, az Akadémián korábbi csapattársaival együtt ünnepelt tornagyőzelmet - emlékezik a Vasas család.
Krisztiánról leírták, hogy életereje, küzdeni akarása emberfeletti volt. Mindig elszántság és a hit sugárzott belőle, személye példa lehet mindannyiunk számára.
"Krisztiánnak az angyalföldi klub volt a mindene, nekünk pedig Te, Viku mindig a Vasas része leszel, már a Vasas-családhoz tartozol, míg világ a világ... Nyugodj békében kis Harcos." - búcsúztak tőle.
