Biztosan sokan vannak az olvasók között is olyanok, akik annak idején az őrületbe kergették szüleiket azzal, hogy mezítláb jártak-keltek. Vannak, akik télen elviselik a zoknit, vagy a harisnyát, de ha jó az idő, nem húznak semmit a lábfejükre. Sok szülő viszont épp a “mezítlábasságra” bíztatja gyerekét. Ilyen Rae Pica oktatási tanácsadó is, aki egy jegyzetében a következőket írta a témáról:
“A gyerekek rengeteget mozognak ugyan, de ezt nagyrészt cipőben teszik. Úgy tűnik, elfelejtettük a lábbal való érzékelés fontosságát. Használhatjuk őket arra, hogy “megragadjuk” a talajt, fontos szerepük van az egyensúly megtartásában, valamint a lábfej különböző részei (lábujjak, talp, sarok) könnyebben érzékelhetőek és használhatóak, ha mezitláb vagyunk. Ezen felül bizonyíték van arra, hogy ha sokat vagyunk mezítláb, az erősíti a lábunkat. A kisgyermekek esetében ez azért különösen fontos, hogy a megfelelő érzékelésük a lábaikon keresztül is kialakuljon.”
Az eltérő vélemények mellett azonban fontos megjegyezni, hogy tudományos bizonyíték van arra, hogy jobb mezítláb lenni. Egyebek mellett a “mezítlábasság” jót tesz az idegrendszer helyes kialakulásának, és az agy optimális fejlődésének is! Kiderült, hogy a lábak rendkívül érzékeny részei testünknek, ami azt jelenti, hogy nagyban befolyásolják az agyi folyamatainkat is. A lábfejek cipővel való gyakori “befedése” tehát azt jelenti, hogy új idegrendszeri kapcsolatok lehetőségeit akadályozzuk meg gyermekünknél.
HirdetésTermészetesen vannak, akik nem rajonganak az ötletért. Az egyik fő probléma sokak szerint, hogy a gyakori mezítlábasság következménye a rengeteg baktérium megtelepedése a lábakon. Érdekes, hogy a kezünkkel kapcsolatban ez az érv nem jött elő, pedig kezeinkkel sokszor megérintjük az arcunkat, vagy épp másokat is, mégsem járunk télen-nyáron kesztyűben a bacilusoktól való félelem miatt.
