Kedves Konyhafőnök Orsi, birizgálja az ujjaimat a billentyűm, úgyhogy engedd meg, hogy írjak neked.
Arról, milyen egy jó konyhafőnök – vagy irodavezető, vagy boltvezető, vagy káefté tulaj, vagy szaktanár. És milyen egy jó tanítvány a mestere mellett. Ugye a versenyzők most még tanítványok egy olyan úton, amely őket konyhafőnökké varázsolja.
Nos, ez az ember elsősorban alázatos. Mindennel és mindenkivel szemben. Jelen műsor esetében a séfek, a műsorvezető, a versenytársak, a stáb, a nézőközösség és az élelmiszeralapanyag az, amellyel szemben elvárható az alázat. Ezt hadd ne magyarázzam tovább, az értelmező szótár pöpecül megfogalmazza helyettem is:
Alázat: “Kellő szerénység; nem zavaró, visszafogott és udvarias viselkedés. Jó modor az emberi kapcsolatok terén a tolakodó, erőszakos, lehengerlő viselkedés helyett.”
Ez az ember tiszteletet ad és felfogja, hogy tiszteletet akkor kap vissza, ha ad is. Hogy tiszteled a másik emberben azt, aki még akkor is, ha az illető neked nem szimpatikus.
Egy jó konyhafőnök-tanítvány, bár odafigyel az egyéni előmenetelére, de korrekt másokkal szemben. Korrekt, fair, úgynevezett csapatjátékos. Ez már nehezített terep, ugyanis kizárólag az alázatos emberek tudnak korrektek is lenni. De alapszabály az, hogy nem gáncsoljuk el a csapattársunkat, mert nem illik.
Egy jó konyhafőnök-tanítvány lesöpri az asztalról korunk egyik népbetegségét, azt a kóros énkép torzulást, amely számára az én, az ÉN, az ÉNÉNÉN a legfontosabb. Az ÉN ugyanis nagyon pusztító tud lenni, hiszen ilyenkor fordul elő, hogy a valós sérelmeken túl belép a játszótérre egy rakás vélt, tehát totálisan valótlan sérelem. Amik aztán felnagyítódnak az emberben és kibugyognak. Esetedben orrhangon történő és nyáladzó fröcsögés formájában, ami több, mint elviselhető.
[LAPOZAS]Az a tény, hogy te, Szeghalmi Orsi már jártál ebben a műsorban korábban, még nem tett téged VALAKIVÉ, aki tényező. Valakivé akkor lehet válni a műsorban is és a való életben is, ha azok a fenti pontok is jelen vannak. Az alázat, a tisztelet és az egyéb nyalánkságok.
Állati jól főzöl, anyukám, ezt nem vitatja senki. Hadd súgjam meg neked: te jelenleg egy olyan főzős műsorban lettél ismert alak, ahol az égvilágon semmi másra nem vagyunk kíváncsiak, csak arra, hogyan főzöl. De a körítés – vagy stílusosan a műsor kapcsán: a köret – nem mindegy, milyen. Egy öntelt, felfuvalkodott, gonosz ember esetében sajnos eljön a pont, amikor az már senkit nem érdekel, hogy az illető állati jól főz.
És ez gáz… amit viszont nem fogsz megérteni. Mondjuk, ez is gáz.