Fontos tudni, hogy a kivételes rokkantsági ellátás – valamennyi feltétel meglétekor is – csupán különös méltánylást érdemlő körülmények esetén, mérlegelési jogkörben hozott döntés alapján jár. A mérlegelés során előnyben kell részesíteni azt az igénylőt, aki rendelkezik a szükséges biztosítási idő 90 %-ával.
Figyelembe kell venni az érintett:
egészségkárosodásának a komplex minősítésben rögzített mértékét,előzetes biztosítási idejének tartamát,jövedelmi helyzetét,az általa hivatkozott különös méltánylást érdemlő körülményeket.Mindezek szerepet játszanak abban, hogy az igénylő megkapja-e a kivételes rokkantsági ellátást, vagy sem. Ráadásul az ellátás csak az éves költségvetési törvényben meghatározott keret erejéig ítélhető meg.
Az ellátás mértéke
A kivételes rokkantsági ellátás mértéke a rokkantsági ellátás minimum összegének 65 %-a, ami jóval kevesebb, mint az az összeg, ami az érintettet a feltételek teljesülése esetén a besorolása szerinti rokkantsági ellátásként megilletné.
2018-ban az a megváltozott munkaképességű személy, aki öt éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, és a komplex minősítés szerint rehabilitálható, (C1 kategória), illetve az, aki egészségi állapota miatt tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel (C2 kategória), havonta minimum 44.500,- Ft rokkantsági ellátásra lenne jogosult. A kivételes rokkantsági ellátása ugyanakkor a jogszabálynak megfelelően csak 28.925,- Ft lehet. Azok a megváltozott munkaképességű emberek, akik orvos-szakmai szempontból önellátásra képesek, kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztathatók (D kategória), rokkantsági ellátásként havi minimum 49.445,- Ft-ot kaphatnak, míg a kivételes rokkantsági ellátás összege ennek megfelelően 32.140,- Ft lenne. Az önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes megváltozott munkaképességű személyek (E kategória) esetében a rokkantsági ellátás összege minimum 54.390,- Ft, míg a kivételes rokkantsági ellátás összege 35.355,- Ft. (a példa forrása: MEOSZ)