Édesapja öngyilkossága után, a gyászidőszakban előfordult, hogy a fiút édesanyja baráti családoknál helyezte el, így került Bukarestbe is a földrengés időpontjában. Az anyának – aki ekkor már Budapesten volt – fia tragikus halála után lelkifurdalása volt emiatt, amelyet öninterjújában megírt. Kobak
„Tizenöt éves korára négy nyelven olvasott a halakról. Csak a halak érdekelték már. Nyaranta elment a nagybátyjához, aki halbiológus volt. Csavargó kedvű fiatalember. Járták az erdőt Sepsiszentgyörgy mellett. A nagybátyja egyik napról a másikra vírusos agyvelőgyulladást kapott, meghalt. A fiam ott volt. Elvesztette a nagybátyját, elvesztette a halait is. Rá néhány hónapra az apja sírja szélin állt. Engem oda sem mertek engedni. Akkor csináltattuk az útlevélfényképet. Indultunk volna Magyarországra. De — Istenem! — csak én jöttem. Úgy volt, hogy a fiam jön utánam. Április negyedikén kellett volna megérkeznie, március negyedikén volt a földrengés Bukarestben. Nézd meg az útlevélfényképét! Iszonyat a szemében. Nem tudom életem végéig megbocsátani magamnak, hogy nem hoztam magammal a fiamat.”[2]
Hervay Gizella 1982-ben Budapesten lett öngyilkos. Egy unokatestvér blogbejegyzése is foglalkozik a tragikus sorsú családdal:
„1977. március 4-én, este 21.22-kor óriási, a Richter skála szerinti 7,2-es erősségű földrengés rázta meg Bukarestet. 32 tömbház dőlt össze, további 130 rongálódott meg. Március 5-én este már 508 halottat és több mint 2600 sérültet tartottak számon, de ezek a számok később még nagyobbra nőttek… 8 éves voltam, de nagyon élénken emlékszem arra a napra. Szombat reggel volt, amikor mese helyett döbbenten néztük a TV-ben a képeket, és jött a hír, mindösszesen három magyar halott van, valamelyik bukaresti magyar újság szerkesztőségében. Összenéztünk, láttam édesapám arcán az összeszaladt ráncokat… Kik lehetnek azok? És akkor bemondták, köztük van unokatestvérem, Szilágyi Attila, Kobak. Még csak 16 éves volt. Akkor sem értettem, mit keresett egyedül, szülei nélkül este ott? Erre máig sem kaptam választ… Súlyos veszteség volt, érthetetlen, felfoghatatlan…”[3]
Dankanits Ádám művészettörténész szintén a földrengés áldozata lett 45 évesen és nyolc éves fia, Dankanits László is. Felesége Varga Katalin a földrengést túlélte, azonban később autóbalesetben elhunyt. Dankanits Ádám posztumusz kötetét, mely a Hagyományos világ alkonya Erdélyben címet viselte, 1983-ban jelentette meg a Magvető Kiadó. A kötet nem volt teljes, ugyanis egy része elpusztult a földrengésben.[4] Nézzük meg, a korabeli filmhíradó és alapok hogyan számoltak be a földrengésről.
