Andrisnak különleges látásmódja volt. Rengeteg vitánk ért véget (és legalább ennyi kezdődött) amiatt, hogy képes volt három lépés távolságból szemlélni az eseményeket, olyan szempontokat felvetni, amikre addig senki nem gondolt, legyen szó a legapróbb formai követelményről, egy cikk témájáról vagy átfogó stratégiai döntésekről. Bölcsessége sok meggondolatlan döntést akadályozott meg és számtalan krízishelyzetet oldott meg.
Andris született vezető volt. Magabiztosságot sugárzott, emberileg és szakmailag egyaránt. Ritkán volt olyan kérdésünk, amire nem tudta a választ, és olyankor kitalálta másnapra. Képes volt szervezni – embereket és feladatokat, rendezvényeket és fesztivál-jelenlétet. Képes volt irányítani, és képes volt az irányítást átadni; tudott a nyilvánosság előtt fellépni és tudott a háttérből igazgatni. Mindenkit tudott kezelni: a meghívott művészeket és a rendezvényen életében először részt vevő gyakornokot.
Andris igazi példa volt. Senki sem pótolhatja a szakértelmét a hazai filmipar területén, az egyedi meglátásait a filmekről és a világról, a személyes kapcsolatait. Ami vigaszt nyújt, hogy hatalmas alkotómunkája és lényének ereje maradandót teremtett: még ha meg is rendültünk, a Filmtekercs közössége együtt marad.
Hányan képesek stabil örökséget teremteni? Ritka és rendkívüli az az ember, akinek a műve a távozása után is életben marad, de Andris műve életerős.
Az emlékét megőrizzük és igyekszünk méltóak lenni rá.
