Nála ez belülről jön.
Jákob Zolinak sok az irigye, de az már csak így van a milliárdosokkal. Az azonban nem feltétlenül általános, hogy valaki ennyit adakozzon, amennyit ő.
A magazinnak most elmesélte, honnan ered nála ez a fantasztikus nagylelkűség:
– Az adakozás még a gyerekkoromból fakad. Kis faluban nőttem fel és mindent megosztottunk egymással. Nem ismertünk olyan embert, akinek sok vagy kevés volt. Régen is adakoztam, de most, hogy sok pénzem van, jobban látszik. Rájöttem, hogy nemcsak nekem okoz örömöt, hanem azoknak is, akiknek kissé jobbá tehetem az életét. Igyekszem példát mutatni, hátha mások is kedvet kapnak hozzá – kezdte Zoli, majd elmondta, miért tartja kiemelt fontosságúnak a tárgyak ajándékozása mellett a tudás támogatását is:
– Az adakozás egy tág fogalom. Mindenki talál olyat, amiben az örömet lelheti. Például havonta egyszer elmentem egy autista iskolához, vittem bicikliket, mászókát, amire szükségük volt. Intézmények felé jobb adni, mert tudom, hogy sokfelé megy. Máskor pedig családokon segítek. Vannak egyszeri, tűzoltásszerű támogatások, de próbálok hosszú távú segítségnyújtást biztosítani. Egy zenekarnak vittem például dobszettet, illetve volt, akinek szempilla- és körömtanfolyamot biztosítottam – mesélte az üzletember.
Teljesen egyedülálló módon Zoli mostanában az utca embereit is gyakran megajándékozza:
– Mostanában az egyik közösségi oldalon kezdtem el, hogy én, mint a „modern kori Robin Hood”, az utcán adok a srácoknak. Azóta már felnőtteket is szoktam ajándékozni. Ez a fajta adakozás is örömöt okozhat. Szokatlan dolog, hogy egy ismeretlent az utcán leszólítva ajándékozok meg, de szeretem a szokatlan dolgokat – tette hozzá mosolyogva, majd beszélt a legnagyobb értékű adakozásáról is:
– A legnagyobb mértékű adományomat a Heim Pál Gyermekkórház felé adtam, ötmillió forintot, illetve amikor a rádiók összefogtak az Ökumenikus Segélyszervezet által a daganatos gyermekek gyógyulását segítő, életmentő eszközök beszerzésére, abba is beszálltam ötmillióval – árulta el a műkörömkirály.