Először is az összes gyermektől minden felnőtt nevében bocsánatot kérek, hogy ezt a hitvány világot zúdítjuk a nyakukba. Örömmel vártuk, s hoztuk őket a világra, s ott tartanak a családok, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy egy boldog, önfeledt gyermekkort biztosítsunk számukra.
Szegények, már eddig is sok mindent elszenvedtek. Parancsra minden gyerek arcára maszk került. Parancsra haza zavarták őket, elszakítva kispajtásaiktól. Parancsra leültették őket napi sokszor 8 órára a monitor elé.
Ezt parancsoltuk nekik, miközben arról papolunk, mi felnőttek minden nap, hogy ne lógjanak a számítógép előtt!
Aztán jöttek a szokásos őszi-téli betegségek. Csakhogy a járványra hivatkozva totálisan elterjedt a bizalmatlanság légköre. Az egészségügyben olyan súlyos helyzet állt elő, hogy a beoltott, tehát védett orvosok valamiért távgyógyítást folytatnak a gyermekeinkkel az esztendő 3-4 hónapjában. Az a kár, ami emiatt keletkezett – beláthatatlan. Teljesen aláásta a normális beteg-orvos viszonyt.
Egy társadalom szövetének a legfontosabb része a bizalom. Ez mára a legújabb törvényekkel teljesen megszűnt. Meghozták az élet sok területén a legújabb nürnbergi törvényeket, mely szerint a társadalom 2 csoportból áll. Felsőbbrendű, azaz többlet-jogokkal rendelkező emberek az oltottak, s alsóbbrendűek az oltatlanok. Erre ugyan eredendően senki nem tartott igényt, mert akik az oltást vállalták, elsősorban hittek abban, amit nekik biztatásul mondtak, hogy az egészségüket szolgálja majd, ha kérik az oltást. De mára oda jutottunk, hogy mesterségesen szétválasztották a társadalom tagjait.
Amióta bejelentették, hogy minden munkahelyen „lehetőség van” elbocsájtani az embereket egyetlen szempont alapján, azóta bebizonyosodott számomra, hogy ezt az összeuszítást valóban végre is kívánják hajtani.
[ ]
Most a felnőtteket kezdik szétválogatni az alapján, hogy oltott, vagy sem, s rövidesen a szülőket, majd a gyermekeket. Illetve számtalan helyen már meg is tették! Mi oltatlan pedagógusok már össze vagyunk írva, számba vettek bennünket. Megkaptuk az első fokú ítéletet. Ez így szól: más bűnünk nincs, (azt elismerik, hogy nem azért kell távoznunk a gyermekek társaságából, mert valaki közülünk rosszul végezne bármit is) de egy van, nem szeretnénk beoltatni magunkat egy kísérleti vakcinával. A társadalom elhiszi, hogy ezáltal olyan veszélyesek vagyunk a gyermekekre, hogy nincs más lehetőség, meg kell tőlünk szabadulni? Egyetlen alternatívát sem kínáltak fel számunkra. Semmi mást.