“A közép-európai országok ugyanúgy visszautasítják azokat az európai intézményeket, melyek megkövetelik a migránskvótát vagy a melegházasságot. A sokszínűség öröme, amely Anglia, Franciaország és Németország boldogságát képezi nem csábítja és nem is hatja meg őket. Nem akarják sem a mecseteket, sem a dzsihádot. A szüleik a kommunista csizma alatt éltek és nőttek fel. A magyarok és a csehek látták a szovjet tankokat az utcáikon. A lengyeleket tankokkal fenyegették, az osztrákokat pedig óvatos és félelemmel teli semlegességre kényszerítették” – mondja Zemmour, majd hozzáteszi: ezek az országok tudják, mi az ára a nemzeti függetlenségnek, és nem szeretnék, ha újabban Brüsszel helyettesítené az egykori szovjet Moszkvát.”
Zemmour szerint a történelem, akár a politika, egyesíti ezeket az országokat. Mindegyik ország a Habsburg Birodalom része volt az 1914-es nagy háború kezdete előtt. Látták a birodalom dicsőségét és a hanyatlását is.
Mind átélték a nemzeti tragédiákat az 1920-as és 1930-as években, hiszen nemzeteik részét kisebbségekbe kényszerítették, melyek sosem tudtak asszimilálódni. A németek Csehszlovákiában, a magyarok Romániában”– mondja a kommentátor, aki szerint ezek az országok megtalálták a homogén nemzetek boldogságát, egy időben a szuverenitásukkal.
“Egy olyan sorsközösségben osztoznak, amely a történelem során már összetalálkozott az iszlámmal. Nem úgy, mint Franciaország vagy Németország. Magyarországot három évszázadig tartotta megszállás alatt az Oszmán Birodalom. És Bécs is két hatalmas ostromot vészelt át, az utolsót 1683-ban. Ebben az időben egy lengyel (III. Sobieski János lengyel király) vezette győzelemre az európai hadakat a muszlim megszállókkal szemben. Ugyanebben az időben XIV. Lajos francia királynak a kisujját sem kellett mozdítania. Három évszázad. Mintha csak tegnap lett volna…” – zárja gondolatait Zemmour.
Forrás: 888.hu
