Szinte húsárban kínálják az üzletekben ezt az egészséges és nagyon finom zöldséget; pedig a kiskertben szinte fillérekből megtermelhető. Ezekkel a trükkökkel biztos, hogy bőséges termésre számíthatsz!
Ehhez nem kell mást tenned, mint egy tavalyi, vagy egy piacon vásárolt édesburgonyát egy pohár vízbe állítani. Nem szerencsés, ha a burgonya alja a vízben csücsül, ezért szúrj bele három fogpiszkálót – ezek fogják megtartani a pohár száján. Innentől nincs más dolgod, mint pótolni a vizet, és figyelni, hogy megjelentek-e a gyökerek és a hajtások. Utóbbiakkal lesz aztán dolgod.
A gumóról letört hajtásokat vízben gyökereztesd; ha már megjelentek a kis gyökérkék, tedd a palántákat laza, perlittel kevert virágföldbe.
A növénykék vízigényesek, naponta locsold meg őket – és később is célszerű folyamatosan nedvesen tartani az édesburgonya földjét.Adhatsz nekik tápoldatot is.
Bár a meleg áprilisi napokban nagy a csábítás, hogy máris kitelepítsd a növénykéidet, mindenképpen várd meg, hogy elmúljanak a fagyok: ha fagyosszentek után ülteted ki őket a kertedbe, már valószínűleg nem érhet meglepetés.
Az édesburgonya a napos, meleg helyet és az intenzív öntözést szereti. Egy méteres sortávolságra és harminc centi tőtávolságra ültesd őket, úgy, hogy a föld felszíne felett csak az első két levél legyen. Lombzáródásig kell gyomlálni, aztán, ahogy az indák futnak, az édesburgonya a leveleivel megvédi magát a gyomok elől. Ha szép, nagy gumókat szeretnél, a szerteszét futó indákat időnként tépd fel, hogy ne eresszenek gyökeret.
Szeptembertől szedheted fel a finom, friss édesburgonyákat a kertedből. Nem muszáj egyszerre, de legkésőbb a fagyokig fejezd be a betakarítást. Bár ásóvillával a legegyszerűbb, arra nagyon vigyázz, hogy az édesburgonya bőre sérülékeny.