A fiatalabb generációk persze más emlékképeket őriznek róla: ő volt az apa, aki Cseh Laci karrierjének első felében gyakorlatilag mindenhova kísérte a fiát, még versenyek alatt is. Köpeny, törölköző, papucs, úszószemüveg – bármi, ami kell. Mindezt úgy, hogy soha, de tényleg soha nem szólt bele abba, amit az edzői kértek a fiától. Ha kérdezték, elmondta a véleményét, de mindig a háttérben maradt, és kizárólag arra koncentrált, hogy fantasztikus tehetséggel megáldott fia a lehető legzavartalanabbul készülhessen, versenyezhessen. Ha az volt a célja, hogy Laci érje el mindazt, ami neki nem adatott meg, akkor örömmel dőlhetett hátra: fia négy olimpiáról tért meg éremmel, világbajnoki címeket szerzett, míg a felnőtt Európa-bajnokságok valaha volt legeredményesebb férfiversenyzőjének számít 14 aranyérmével (plusz 19 rövidpályán) – nem magyar viszonylatban, hanem összességében.
Valamiért a sors úgy akarta, hogy idén, ami alighanem Laci pályafutásának utolsó évada lett volna, ne lássa a fiát egy újabb budapesti Eb-n és az ötödik olimpiáján – jövőre viszont már fentről figyelheti, mosolyogva, amint Lackó remélhetőleg megmutatja, mekkora klasszis, még egyszer, utoljára.
A Magyar Úszó Szövetség és a magyar úszók családja mély részvéttel osztozik a Cseh család gyászában."
