A Dikerogammarus villosus / Fotó: Wikipédia
Terjedelmes cikkben számolt be a 444 egyik újságírója arról, hogy augusztus elején balatoni horgászás közben két alkalommal is szúró-égető-viszkető érzést tapasztalt, miközben a tóban állva próbált halakat fogni. Mint kiderült, a férfit húsevő rákok harapták meg.
A lap szerzője ugyanis a második horgászatot már sötétben, késő éjjel fejezte be, és amikor végzett, a fejlámpája fényében azt látta, hogy a jobb combja tele van pár milliméter nagyságú bolharákokkal, amelyek a bőréhez tapadtak. Másnapra a lábát sebhelyek borították, ám kíváncsiságból harmadszor is ugyanott horgászott és egy idő után megint jöttek a harapások.
A kalandja nyomán felkereste a Balatoni Limnológiai Kutatóintézetet, ahol Gál Blanka, a téma szakértő kutatója elárulta: a Balatonban eredendően egyetlen bolharákfaj, a tüskés bolharák élt, ám az elmúlt évtizedekben több inváziós bolharákfaj került a Balatonba, amelyek kiszorították az őslakót.
Köztük a legagresszívebben terjedő a nálunk több évtizede megtelepedett Dikerogammarus villosus, a kétpúpos bolharák, amit angolul Killer Shrimpnek, vagyis Gyilkos Garnélának becéznek, bár nem garnélaféle, csak hasonlít rá. Ez a faj elvileg más, hozzá hasonló méretű vízi lényeket támad meg, és Gál idáig még nem hallott olyan esetről, hogy kétpúpos bolharák „emberre támadt” volna, de a vele folytatott beszélgetés alapján annyi biztosnak tűnt, hogy amik a horgászt összecsipkedték, vagyis inkább megrágcsáltak, azok kizárásos alapon valamilyen bolharákfaj egyedei lehettek.
[LAPOZAS]
A Dikerogammarus villosus / Fotó: Wikipédia
Végül a horgász-újságíró – hogy a végére járjon a történetnek – ismét visszament ugyanarra a helyre horgászni, ahol sikerült is begyűjtenie 4 női és 3 hím D. villosus egyedet, amiket a kutató rendelkezésére bocsátott.
Gál a 444-nek elmondta, ezek a lények nem az emberi vérre utaznak, inkább a bőr szöveteit próbálják elfogyasztani, ám a cikk szerzője szerint „mielőtt bárki elájulna, avagy menekülni kezdene a szabadstrandról, olyan aprócska lényekről és annál is pirinyóbb szájszervekről van szó, hogy ezek az emberevők sosem lesznek a Balaton pirányái”. Az úszó, játszó, mozgó emberre ráadásul nem is tapadnak rá, csak igen hosszú egy helyben állás után szoktak próbálkozni.