Az a szomorú, hogy miközben írok, egyre másra jutnak eszembe a példák. A szülők, akik azzal jönnek el hozzám, hogy kínszenvedés leülni olvasást gyakorolni az elsős gyerekkel, rámegy az egész szombatjuk. A szülők, akik panaszolják, hogy a gyereket már semmivel sem lehet motiválni, nem akar napközi után tanulni, pedig megígérték, hogy biciklit kap év végén, ha jó lesz a bizonyítványa. A kisfiú, aki tikkel és elmeséli, hogy az iskolában a kedvence az udvari szünet és a tesi óra. Ezek a példák kavarognak a fejemben. Mind-mind valós emberek, valódi sorsok, igazi problémák.
Szakemberként azt látom, hogy igazuk van a gyerekeknek. Elfáradnak, tiltakoznak, csak azért is izegnek-mozognak, beszélgetnek órán! Addig jó, míg a gyereknek van ereje tiltakozni! Az a betegebb gyerek, aki már csak rezignáltan elszenvedi a sok irreális követelményt, akinek fáj a hasa reggelente, mikor iskolába kell menni, aki nem beszél arról, hogy mi bántja.
A probléma összetett. Magyarországon örökségünk a poroszos iskolarendszer, ahol a rend, fegyelem, frontális oktatás, nagy lexikális ismeretanyag a meghatározó. Tehát adott egy nem gyerekközpontú rendszer, ami nem veszi figyelembe a gyerekek játékosságát, nagy mozgásigényét, változatosságra szomjazását. Aztán ott vannak a gyerekeket tanító, pedagógusnak nem való, kiégett, megkeseredett emberek, akik legszívesebben máshol lennének. Említhetjük még a szülőket is, akik ugyanilyen iskolába jártak, és szintén valahol azt sugallják a gyermeküknek, hogy maximálisan jól kell teljesíteni.
HirdetésEgy gyermek egész életét meghatározhatja, hogy milyen iskolába jár! Nem azért, amit beléjük vernek: hogy minden a jegyeken múlik. Ellenkezőleg! Minden azon múlik, hogy fenntartható lesz-e a természetes gyermeki kíváncsisága, hogy ki tudja-e bontakoztatni a benne rejlő potenciált, hogy elhiszi e magáról, hogy ő is okos, hogy lesz-e kedve tanulni. Találkozik-e olyan karizmatikus, hiteles személyiségekkel, akinek hatására nem csak az adott tárgyat szereti meg, hanem emberséget is tanul?
Tapasztalatból tudjuk, hogy az életben való beváláshoz kevés köze van az általános iskolában szerzett jegyeknek. Változásra van szükség! Elégedettebb, motiváltabb, megbecsültebb pedagógusokra! Gyermek központú iskolákra. A tét gyermekeink jövője, nem lehet elég hamar elkezdeni a változtatást! Ha ti is egyetértetek a doktornő szavaival, osszátok meg!