– Az ötödikes szemüveges fiút, aki úgy érzi, hogy nincs egy barátja sem. Két tannyelvű angol általános iskolába jár, ahol nagyon jól teljesít. Senki sem barátkozik vele az osztályban, gyakran csúfolják, sugdolóznak a háta mögött. Mindeközben a szülei házassági problémákkal küzdenek, a fiú magányosnak érzi magát.
– A hatodikos lányt, aki mindennap sír hazafelé az iskolából. Úgy érzi, hogy a tanító néni nem szereti őt, mindig rá szól, pedig mások is beszélgettek órán. A kislánynak tanulási nehézsége van, nehezen tud hosszú ideig figyelni, álmodozó. Megtudom róla, hogy évek óta lovagol, sérült gyerekek lovas terápiájánál segít. Kedves, jószívű kislány, aki szívesen Barbie-zik még.
– A nyolcadikos lányt, aki napi 4,5 órát tanul. Hatosztályos erős gimnáziumba jár, tartani akarja a tempót a többiekkel. Nem szokatlan, hogy egy nap öt tárgyból is dolgozatot írnak. Egy órát utazik Budapest vonzáskörzetéből az iskolába és egy órát haza. Minden maradék idejében sokszor éjfélig fennmaradva tanul.
Vágyik rá, hogy több ideje legyen sportolni, kézműveskedni és a családjával, barátaival lenni. Ha rossz jegyet kap, úgy érzi, ezen múlik az élete, mindent elrontott.
– A nyolcadikos fiút, aki a felvételijére készül. Panasza, hogy nem tud este elaludni, emiatt másnap nagyon fáradt, kimerült. Jól akar teljesíteni, szorgalmas, jók a jegyei, de soha nem tud leereszteni. Mialatt hozzám járt, szabadidejében fotózni kezdett, a gimnáziumban már önálló fotókiállítása nyílt.
Mi a közös a fenti példákban? Sok-sok megbetegített, lelkileg az iskolarendszer által megnyomorított gyerek.
Mindegyik fél, szorong, a legtöbbjük kiválóan teljesít, és közben testileg-lelkileg nincs jól. A fent említett gyerekek közül egynek sem lenne szabad gyermekpszichológushoz kerülnie. Miért? Mert alapvetően egészséges gyerekekről van szó! Az iskolarendszer megnyomorító hatása nélkül, mind kiegyensúlyozottak, felszabadultak, harmonikusan fejlődőek lehetnének, egy csomó olyan tulajdonsággal, ami értékes a világban.
Hogy létezik az, hogy elsős gyereket büntetnek azért, mert játékos, mozgékony? Hogyan lehetséges, hogy általános iskola elsőben, ahol elvileg nincs osztályozás, szorongnak a gyerekek, hogy hibát vétenek? Hogy működhet évek óta egy iskolai közösség, úgy, hogy egy kisdiák ki van közösítve? Miért kap egy gyerek több figyelmet a pedagógustól, míg egy másik gyerek igénye figyelmen kívül van hagyva? Honnan tudják a gyerekek már 10 évesen, hogy mi a feszített tempó, mi a stressz? Egy átlagos hétköznapon miért kell egy 14 évesnek négy órányi leckét, tanulnivalót adni?