Mivel a kislányokat kizárólag gyámként hozhattuk haza a szerb kórházból, 10 másodpercünk volt eldönteni, hogy nagycsaládosok legyünk és elindítani a hivatalos procedúrát. De egy pillanatig sem gondolkoztunk, hogy magunkhoz vegyük-e az ikreket, annak ellenére sem, hogy egy gyermekkel terveztük a közös jövőnket – mesélte Réka.
Az életük pedig ebben a pillanatban gyökeresen fel is fordult. A nyugodt Ádám mellé érkezett két rendkívül eleven kislány, a három kicsi így 24 órás „ szolgálatot” igényel, amit egy ember nem is bír ellátni.
Egész életemben munkamániás voltam, a szülés után is rengeteget dolgoztam a lángosozónkkal. Ennek azonban vége szakadt az ikrek érkezésével, főállású anya lettem. Délután és este a férjem segít, de így is nagyon nehéz. Az elmúlt három évben minden családtagunk meghalt, egyetlen nagypapa kivételével. Így fel kellett vennünk valakit, aki segít a gyerekek körül – mesélte Réka, akinek csak akkor van ideje bármire is, akár csak a ház körül vagy a háztartásban is, ha a gyerekek alszanak.
Nagyon nehéz ez most, két hét alatt 10 kilót fogytam. Még szokjuk ezt az új, nagycsaládos életet, remélhetőleg belerázódunk. Amint tehetjük, örökbe is fogadjuk őket a férjemmel, már ezt is megbeszéltük. Az elején féltem tőle, hogy másképp fogom szeretni a testvérem gyermekeit, mint a sajátomat, de azt gondolom, tudom őket egyformán kezelni. És hiszem, hogy Éva és Mihály ezt látják odafentről
– futotta el a könny Réka szemét, akinek még arra sem volt ideje, hogy meggyászolja testvérét, aki a leukámiát ugyan legyőzte, a sors mégis idejekorán elszólította - írja a delmagyar.hu.
