2025 áprilisának elején Ausztria drasztikus lépésre szánta el magát: a száj- és körömfájás terjedésének megfékezése érdekében ideiglenesen lezárja több határátkelőhelyét Magyarország és Szlovákia irányába. Az intézkedés váratlanul érte az ingázókat, a fuvarozókat, valamint a határ menti településeken élőket, akik nap mint nap átkelnek a határon.
A száj- és körömfájás egy rendkívül fertőző, haszonállatokat érintő vírusos megbetegedés, amely elsősorban szarvasmarhák, sertések, juhok és kecskék körében terjed. Bár emberre ritkán veszélyes, a mezőgazdasági ágazat számára hatalmas gazdasági károkat okozhat, mivel a fertőzött állatokat általában le kell ölni.
A betegség gyanúját először Szlovákiában, majd Magyarország északi megyéiben jelentették, és az osztrák hatóságok a fertőzés esetleges átterjedésének megelőzése érdekében azonnali határzárat rendeltek el több átkelőn.
Az osztrák sajtó szerint a lezárás elsősorban Burgenland, Alsó-Ausztria és Stájerország egyes kisebb határátkelőit érinti. A nagyobb, forgalmasabb átkelők – mint például Nickelsdorf–Hegyeshalom vagy Kittsee–Rajka – jelenleg korlátozásokkal, de működnek.
A teherforgalom szigorúbb ellenőrzésen esik át, az állatszállítmányokat külön vizsgálják, fertőtlenítik, és sok esetben visszafordítják.
A határzár nem jelent teljes lezárást, inkább fokozott állategészségügyi ellenőrzést és szelektív forgalomkorlátozást. Az osztrák hatóságok elsősorban a haszonállatokat, állati termékeket és mezőgazdasági eszközöket szállító járművekre koncentrálnak.
A helyi lakosság számára ez azt jelenti, hogy egyes átkelők átmenetileg zárva lesznek, másokon pedig jelentős torlódások és várakozási idők várhatóak.
A helyzet percről percre változik – de egy biztos: a határ innentől nem csak földrajzi választóvonal lesz, hanem egy potenciális védőfal a fenyegető járvány ellen.
A száj- és körömfájás kitörése után Szlovákia rendkívüli lépésre szánta el magát: lezárja határait a forgalom elől. A döntés azonnali hatállyal életbe lép, és nemcsak az állatszállítást, hanem az áruforgalmat és a személyforgalmat is korlátozza. A határmenti települések döbbenten figyelik az eseményeket – a megszokott ingázás megszűnik, a közös piacok, rokoni látogatások egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné válnak. A láthatatlan ellenség, amitől mindenki tartott, immár nemcsak fenyeget, hanem cselekszik is: karantén alá vonja a határokat.
A határmenti falvak lakói most először érzik igazán, milyen az, amikor a politika szó szerint elvágja a mindennapokat. Vannak, akik gyerekeket nem tudnak elvinni iskolába, mások munkába sem jutnak át. A korlátozások legnagyobb vesztesei azok a családok, akiknek tagjai két ország között élnek. Egy anyuka zokogva nyilatkozott: „A fiam Pozsonyban tanul, de most nem jöhet haza. Még húsvétra sem.”
A szlovák hatóságok nem bízzák a véletlenre: máris katonai alakulatokat vezényeltek a határra. A főbb átkelőkön katonák és járványügyi szakemberek állnak szolgálatban, miközben a kisebb utakat betonblokkokkal zárták le. Drónokat vetnek be a határsáv figyelésére, az átkelőpontokon fertőtlenítő alagutakat építenek. A járvány elleni védekezés háborús módszerekkel zajlik – a cél: a vírus bekerülésének teljes megakadályozása.
A helyzet kiszámíthatatlan. Egyre több ország figyeli feszült tekintettel Szlovákia lépéseit, és nem kizárt, hogy dominóhatás indul be. Ha a vírus tovább terjed, hasonló határzárak jöhetnek más szomszédos országokban is. A térség, amely eddig a béke és a szabad mozgás szimbóluma volt, most a félelem és elszigetelődés epicentrumává válhat.
A határ többé nem csak egy földrajzi vonal – hanem egy élet és halál közti, láthatatlan, de nagyon is érezhető fal.