MindenegybenBlog

Van úgy, hogy az ember megérzi, ha tragédia közeleg… Hiába volt a tenger, a napfény, a kikapcsolódás, egy évvel ezelőtt Bódi Guszti is megérezte, hogy hamarosan nagy baj lesz. Éppen Törökországban nyaraltak, amikor jött a hír:

66 éves bátyja váratlanul elhunyt. Amikor Guszti testvére, Sándor rosszul lett, azonnal kórházba vitték. Néhány vizsgálat után hazaengedték, de nem sokkal később vissza kellett szállítani.

Ekkor már nem tudták megmenteni az orvosok. Gusztit mélyen megrázta a bátyja halálának a híre. A mai napig gyászolja őt. – Nagyon közel állt hozzám a testvérem, és hiába telt le a gyászév, még mindig gyászolom őt. Igen közel álltunk egymáshoz, és még mindig nagyon hiányzik!

Akire emlékeznek, örökké él! – tartja a mondás, és valóban, a családi összejöveteleken úgy érezzük, hogy Sándor is velünk van. Sztorizgatunk, felelevenítjük a gyerekkori, és a már felnőtt tetteit.

A másik testvéremmel, Babával rendszeresen beszélünk a szelleméhez. A családunk fiatal tagjai is tudják, ki volt a nagybátyjuk, mert nekik is mindig mesélünk róla. Arra persze vigyázunk, hogy a gyerekeket ne ijesszük meg a halál tényével, de az fontos, hogy ők is tovább vigyék Sándor bátyám emlékét! A karantén miatt nem tudtunk hetekig hazamenni Nagyecsedre, de amikor feloldották, megszerveztem egy családi lakomát, és ott, az asztal mellett ülve újra sztorizgathattunk az elhunyt bátyámról.