82 éves korában elhunyt Pelé, a brazil futballlegenda, aki három világbajnokságot nyert, és a sportág első globális ikonjává vált.
Az évek óta vastagbélrákkal betegeskedő Pelét november 30-án vitte be a kórházba felesége, Marcia Aoki. Az idős sportembernél a rákon kívül szívelégtelenséget és az egész testére kiterjedő ödémát diagnosztizáltak. Megállapították, hogy szervezete már nem reagál a kemoterápiára, és az orvosok szerint mentális állapota sem volt tökéletes.
Kely Nascimento csütörtökön Instagram-oldalán rövid bejegyzésben közölte, hogy édesapja – az évek óta különböző betegségekkel küzdő Edson Arantes do Nascimento – elhunyt. „Végtelenül szeretünk, nyugodj békében!” – írta.
Pelé legnagyobb sikereit a válogatottal érte el, 1958-ban, 1962-ben és 1970-ben is világbajnok lett, ami más labdarúgónak még nem sikerült.
Az 1958-as svédországi világbajnokság legnagyobb felfedezettje a „Fekete Gyöngyszem” lett. A negyeddöntőben Wales ellen rúgta első vb-gólját, ezzel a világbajnokságok történetének legfiatalabb gólszerzője lett. A franciák ellen mesterhármast ért el, a döntőben kettőt vágott a svédeknek, az egyiket pimasz esernyőcsel után. 1962-ben a chilei világbajnokságon már az első mérkőzésen megsérült, de a csapat győzött, így ismét világbajnok lett. Az 1966-os angliai vb-n ismét az első meccsen sérült meg, s a szövetségi kapitány pihentette a Magyarország elleni csoportmeccsen. A találkozót káprázatos játékkal a magyar válogatott nyerte meg, s a brazilok ezután már a csoportból sem jutottak tovább.
Pelé negyedik világbajnokságán vigasztalódott: 1970-ben Mexikóban végig remekül játszott, vezére volt a csapatnak, a 4-1-re megnyert döntőben egy gólt lőtt az olaszoknak, és a labdarúgás történetének egyetlen háromszoros világbajnok játékosa lett. Az őt fogni próbáló olasz védő később így nyilatkozott: „A meccs előtt bizonygattam magamnak, hogy ő is csak hús-vér ember, mint bárki más – de nem volt igazam”.
Utolsó válogatott meccsét 1971-ben a riói Maracana Stadionban játszotta, a 200 ezres közönség síri csöndben figyelte, amint a 10-es számú mezt egy tízéves kisfiúnak adja át. A Santost 1974-ben hagyta ott, majd levezetésként 1977-ig a New York-i Cosmos csapatában játszott. A világ akkoriban legjobban fizetett sportolójaként 1977-ben csapatával megnyerte az amerikai bajnokságot. Utolsó mérkőzésén a Cosmos a Santos ellen lépett pályára, Pelé az első félidőben az amerikai, a másodikban a brazil csapat színeiben szerepelt.
Pelé 1363 mérkőzésén 1281 (más számítások szerint 1284) gólt szerzett, amivel bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. Mérkőzésenkénti gólátlaga egész elképesztően káprázatos 0,93 volt, 1958-ban Sao Pauló állam bajnokságában egy szezon alatt 139 gólt lőtt. 111 (szigorúbb elvek szerint 92) válogatottsága során 97 (77) alkalommal talált a hálóba. Pályafutásának ezredik, egész Brazília által hőn áhított gólját 1969. november 19-én büntetőből szerezte. A mérkőzés ekkor félbeszakadt, az ünneplő tömeg a vállán vitte le a pályáról, a brazil posta bélyeget adott ki a jeles esemény alkalmából. Pelé 1956 és 1971 között ötszörös brazil bajnok, tízszeres gólkirály volt, hazájában 1961-ben nemzeti kincsnek nyilvánították, hogy ne igazolhasson külföldre. Sokan vélik úgy, hogy bármilyen poszton megállta volna a helyét, hiszen 1964-ben egy meccsen három lőtt gólja után ő váltotta a kiállított kapust, és több remek védést bemutatva, kapott gól nélkül jött le a gyepről. Rendkívüli játékérzékkel és improvizációs tehetséggel volt megáldva, ellenfelei soha nem tudhatták, milyen megoldást választ majd.
Visszavonulása után is sikeres pályát futott be. Üzletemberként is boldogult, 1994 és 1998 között Brazília sportminisztere volt. Határtalan népszerűségét jelzi, hogy Sao Paulóban már 1966-ban felavatták a szobrát, s amikor 1967-ben a polgárháború sújtotta Nigériában játszott bemutató mérkőzést, a szemben álló felek aznapra tűzszünetet hirdettek. Ő az első sportember, akit az UNESCO tiszteletbeli nagykövetévé nevezett ki, 1999-ben életművéért megkapta a Laureus Sportdíjat, vagyis a sport Oscar-díját, 2000-ben a nemzetközi szövetség, a FIFA (az argentin Diego Maradonával együtt) az évszázad játékosának választotta. Ugyanebben az évben ő lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által rendezett választáson az évszázad sportolója, pedig az első öt helyezett közül egyedüliként soha nem vett részt olimpiai játékokon, a Time magazin beválasztotta a 20. század száz legbefolyásosabb személyisége közé. 2014-ben a FIFA tiszteletbeli Aranylabdával jutalmazta, 2016-ban Olimpiai Érdemérmet kapott. Ugyanebben az évben felkérték a riói olimpia lángjának ünnepélyes meggyújtására, de fizikális állapotára hivatkozva ezt nem vállalta el. Életnagyságú szobrát idén állították fel Rio de Janeiróban, a Brazil Labdarúgó Szövetség székháza előtt
Nagy siker volt emlékirata is, több dokumentumfilmben és játékfilmben szerepelt, leghíresebb alakítását a Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe (1981) című filmben nyújtotta.
2016-ban amerikai játékfilm készült életéről, amelynek egyik producere volt és egy pillanatra ő is feltűnt benne. Több dalt is komponált, teljes egészében ő szerezte a róla szóló, Pelé című 1977-es dokumentumfilm zenéjét. Hírnevét szívesen állította jótékonysági célok szolgálatába, alapítványai dollármilliókat gyűjtöttek szegény gyermekek javára. A valaha élt egyik legnagyobb futballista 2008 októbere óta hivatalosan is nyugdíjas volt. Kétszer nősült, házasságaiból és azon kívüli kapcsolataiból összesen hét gyermeke született.
Pelé szegény családban nőtt fel, édesapja, Dondinho ígéretes középcsatárként indult, de egy sérülés miatt korán abba kellett hagynia a játékot. Felesége a bizonytalan jövőkép miatt nem támogatta, hogy fiuk is futballista legyen, de a helyi Bauru AC-ben nevelkedett gyermek tehetségesnek és rendkívül elhivatottnak bizonyult. Ennek megfelelően a Santoshoz került, amelyben 15 évesen már a felnőtteknél is bemutatkozhatott a közepes termetű, de kiváló fizikummal rendelkező, rendkívül technikás és páratlan gólérzékenységgel bíró csatár.
A Santosban a mai élvonalbeli bajnokságnak megfelelő országos bajnokságot hatszor, az állami bajnokságot pedig tíz alkalommal nyerte meg, csapatával 1962-ben és 1963-ban is diadalmaskodott a Libertadores Kupában, valamint megnyerte az Interkontinentális Kupát, ami a mai klub-vb elődje volt. Pályafutása lezárásaként bajnoki címet nyert a New York Cosmosszal is, amelyben olyan klasszissal szerepelt együtt, mint a nyugatnémetek sztárja, Franz Beckenbauer.
[LAPOZAS]
majd egy évvel később a svédországi világbajnokságon tagja volt annak a brazil csapatnak, amely története első vb-aranyérmét szerezte. A dél-amerikai csapat négy évvel később, Chilében megvédte címét, bár ahhoz Pelé keveset tett hozzá, mivel a második mérkőzésen megsérült. A sikertelen 1966-os vb-n a brazil válogatott a csoportkör után búcsúzott, a magyaroktól elszenvedett 3-1-es vereség alkalmával Pelé nem lépett pályára.
Az 1970-es mexikói vb előtt már azon is elgondolkodott, hogy lemondja a szereplést a válogatottban, de sikerült meggyőzni őt a folytatásról, és sok szakértő szerint minden idők legjobb brazil válogatottjával harmadszor is a csúcsra ért. Pelé a brazil gólok 53 százalékából közvetlenül vette ki a részét – négy gól szerzett és hat gólpasszt adott –, majd megválasztották a torna legjobb játékosának. Pelé végérvényesen sportági legendává vált, a döntőben az őrzésével megbízott olasz védőnek, Tarcisio Burgnichnak a mondása lett legendássá: „a meccs előtt azt mondtam magamnak, ő is csak bőrből és csontból van, mint mindenki más - de tévedtem”.
Utolsó mérkőzését 1971 júliusában a jugoszlávok ellen játszotta Rio de Janeiróban. Pelé 92 alkalommal lépett pályára a brazil válogatottban, ezeken 77-szer volt eredményes, ami a mai napig rekord hazájában. Neymar a katari vb-n érte utol a legendás elődöt, bár neki a 77 gólhoz 124 mérkőzésre volt szüksége. Pelének 67 győzelme, 14 döntetlenje és 11 veresége van, és a brazil csapat soha nem kapott ki, amikor ő és másik sztárjuk, Garrincha együtt a pályán volt.
Teljes pályafutását tekintve 1363 mérkőzésén 1281 (más számítások szerint 1284) alkalommal volt eredményes.
Pelé a mérkőzésen sokszor állt közel a gólszerzéshez, de a második félidőig sikertelenül próbálkozott. Akkor azonban büntetőt érően buktatták, és a csapatkapitány Carlos Alberto úgy döntött, hogy tizenegyest a sértett végezze el, ne a rúgást elvállaló balhátvéd, Rildo. Pelé a labdát a sarokba vágta, mire újságírók, riporterek és fotósok özönlöttek a pályára, néhány szerencsés szurkoló társaságában. Pelé az ő vállukon jutott vissza a kezdőkörbe, ahol csapattársai sorfalat alkotva vártak rá, majd a gólszerző tiszteletkört futott, a publikum pedig felállva tapsolt.
[LAPOZAS]
Visszavonulását követően az UNESCO 1994-ben kinevezte őt jószolgálati nagykövetévé, míg 1995-től 1998-ig Brazília sportminisztere volt. II. Erzsébet brit királynőtől tiszteletbeli lovagi címet kapott a Buckingham-palotában 1997-ben. Peléről számos önéletrajzi kiadvány jelent meg, zenei darabokat komponált, egyebek mellett a saját nevét viselő, 1977-es film zenéjét. Szerepelt tévés darabokban, dokumentum-, valamint mozifilmekben. Így például a részben Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe című alkotásban, amelyben olyan sportági klasszisokkal állt a kamera elé, mint az angolok és az argentinok világbajnoka, Bobby Moore, illetve Osvaldo Ardiles, továbbá olyan világhírű színészekkel, mint Sir Michael Caine, Max von Sydow és Sylvester Stallone.
Pelé háromszor nősült, emellett több viszonya is volt, heten mondják magukat a gyermekének, ezek egyikét azonban nem vállalta fel.
Pelé 2012-ben csípőműtéten esett át, 2017 decemberében tolószékben ülve jelent meg a 2018-as, oroszországi vb sorsolásán, egy hónappal később pedig kórházba kellett szállítani, mert a kimerültségtől összeesett. A klasszist ezt követően többször is műteni kellett, 2019-ben veseköve, 2021 szeptemberében pedig vastagbéldaganata miatt. Utóbbit követően kemoterápiás kezelést kapott, 2022 novemberében, a katari vb ideje alatt ismét kórházba került, két lánya és unokája tájékoztatása alapján egy koronavírus-fertőzés után légúti betegségben szenvedett. Az elmúlt napokban állapota egyre rosszabbra fordult.
Pelét
míg a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) neki ítélte az évszázad futballistája elismerést, illetve 2014-ben a sportág nemzetközi szövetsége (FIFA) tiszteletbeli aranylabdásnak nyilvánította, amit aktív játékos korában brazilként még nem kaphatott meg.