Életének 65. évében visszaadta a lelkét a teremtőnek Szonda
Életének 65. évében, hosszú, súlyos betegség után pénteken elhunyt Szonda Éva operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, akinek egész pályafutása a városhoz kötődött – írja a szeged.hu.
Szonda Éva egy zuglói kertes házból indult, már egészen kicsi gyerekként nagyon szeretett énekelni. Bár a családjában nem volt művész, édesapja hallás után kitűnően tudott hegedülni, édesanyjának pedig gyönyörű hangja volt.
Középiskolásként karvezetője észrevette, hogy Szonda Évának kiemelkedően szép a hangja, az ő ösztönzésére kezdett zeneiskolában éneket tanulni. Bár közgazdasági szakközépiskolába járt, és a Közgazdasági Egyetemre készült, mellette énekelt is.
Érettségi után a Zeneakadémiára jelentkezett, de elsőre nem vették fel, ezért beiratkozott a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Sík Olgánál tanult énekelni.
[LAPOZAS]Negyedszázadon át sikerrel formálta meg az operairodalom legnagyobb főszerepeit. Kiváló énektechnikája, koloratúrkészsége révén magas színvonalon interpretálta Rossini bel canto szerepeit, Rosinát (A sevillai borbély) és Hamupipőkét, Mozart Dorabelláját (Così fan tutte) és Cherubinóját (Figaro házassága). Emlékezetes alakításokat nyújtott drámai Verdi-főszerepekben: Eboli (Don Carlos), Amneris (Aida), Azucena (A trubadúr). Nagy sikereket aratott Carmen szerepében, kiváló Gertrudis volt nemzeti operánkban, a Bánk bánban. Alakításának drámai ereje sikerre vitte huszadik századi operák produkcióit, többek között Manuel de Falla Rövid élet című operáját, melyben Salud, vagy Stravinsky Oedipus Rexét, melyben Iocasta szerepét, illetve Bartók operáját, A kékszakállú herceg várát, melyben Juditot, vagy Tutino La lupa című művét, melyben a címszerepet énekelte.