"A vizuális gondolkodás legközvetlenebb eszközével él, mert ez felel meg természetének, egyéniségének és mondanivalójának egyaránt. Ha szükségét érzi, akkor az egyszerű vonalrajztól, az összefüggéseket kereső fekete-fehér foltokig a rajz összes lehetőségeit felhasználja. A természetben érzékelt jelenségekkel való kapcsolatát mindig megtartja, akkor is, amikor kénytelen eltávolodni attól. Művei sokszor sokat sejtetőek, az ember fantáziájára bízza a kép formai és gondolati kiegészítését. A dolgok mögött mindig ott van, jelen van az a valami, amit emberinek nevezünk. Életműve a magyar művészet szerves része” – írta róla Barcsay Jenő az ÉS folyóirat 1974 augusztusi számában - idézte fel a Ferenczy Múzeumi Centrum a Facebookon.