Már az eljegyzés sem mindennapi volt. Nimrod egy bulis éjszaka után kérte meg Kristóf kezét az Igen nevű pizzéria előtt nagypapája rubingyűrűjével. A nagypapa Magyarországról Izraelig menekült a holokauszt elől, a gyűrűt pedig a felesége haláláig viselte. Bár az eljegyzés Magyarországon volt, az esküvőre Izraelben került sor.
Az esküvőt a tel aviv-i Kakukk Fészke nevű étterem és bárban tartották száznyolc szerettük társaságában. Nimrod bátyja akusztikus gitáron eljátszotta Madonna True Blue című dalát, felolvasták fogadalmaikat, majd egy karkötővel pecsételték meg az esküt. A zenét is ők válogatták ki, az étterem séfjével pedig egy különleges, négyfogásos vegán menüsort állítottak össze.
„Az esküvő végén a tengerparton kötöttünk ki, ahol egymást ölelve aludtunk el a fövenyen, majd napfelkeltekor ébredtünk fel. Csak miután hazaértünk a partról, fedeztem fel: valahol elvesztettem az esküvői karkötőnket. Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle, nem ragaszkodom a tárgyakhoz, így elengedtem, de amikor aznap délután visszamentünk a beachre a barátokkal, észrevettem: a virágkoszorúm még mindig ott hever. Éppen csak beletúrtam a homokba a lábfejemmel, megcsillant valami a bucka alatt: a karkötő ott várt rám. Az ékszer így még különlegesebbé vált” –
A házaspár kedvenc görög szigetükre, Mykonosra utazott nászútra. Úgy gondolják, boldogságukat már csak a családalapítással lehetne fokozni. Ugyan nem siettetnek semmit, de mindketten úgy érzik, felkészültek a gyermekvállalásra.