Alig múltál 6 éves, amikor már a sümegi tornacsarnokban a nyitásokat, az ütéseket, a különböző technikai elemeket gyakoroltad. Támaszt jelentett számodra a testvéred, a nálad 19 hónappal idősebb Bence, akit mindenhova követtél pályafutásod során. Mert bizony hamar felfigyeltek rátok, az Iván-testvérekre az ország legjobb utánpótlásműhelyeinél: 2013-ban már korosztályos válogatottak voltatok, 2017-ben pedig a Dunaújváros csapatához szerződtetek, ahol bemutatkoztatok a felnőtt élvonalban is. Majd újabb szintlépés: 2020 nyarán az Extraliga egyik élgárdája következett.
Még 18 éves sem voltál, amikor leigazolt a rekordbajnok Kaposvár. Karriered fantasztikus ütemben ívelt felfelé. Tudtad, hogy itt még az eddigieknél is többet kell dolgoznod, de szívós munkával elérted a hőn áhított célodat: az előző félévben beverekedted magad a kezdőcsapatba, brazil riválisodat a kispadra szorítva. Egy olyan csapatban kaptad meg a karmesteri pálcát, ahol korábban Mészáros Péter, Koch Róbert vagy éppen Gubik János adta fel a labdákat. Ahol 5 év után reális cél lehetne a bajnoki cím megszerzése.
Azonban a győzelmek, a bajnoki aranyak, az egész amiért küzdöttél Gergő, és ami alapesetben a mindent jelentené számodra, most a világon semmit sem ér! Mert most csak csend van. Csend és döbbenet…
A csapattársak viszont már fogadkoznak, Gergő! Ordítják majd nemsokára könnyes szemmel az öltözőben, hogy mostantól érted, az emlékedért játszanak! Nekik is borzasztó ez, hisz úgy mennek a harcba – a testvéreddel, Bencével együtt –, hogy tudják, bármennyire is szeretnék, Tőled már nem kapnak labdát, Tőled nem jön már blokk, Tőled már nincs pacsi egy-egy pont végén…
Abban viszont biztos lehetsz, hogy miattad a szívüket is kiteszik majd a pályára, mert azokban a szívekben bizony mindig ott leszel, Gergő! Örökre!
Nyugodj Békében!hunvolley.hu
