- Mennyire viselte meg a koronavírus miatti bezárás az üzleteit?
- Háború van, de túléljük. Szorgalmasak a munkatársaim, a brand erős, több lábon állunk, nem csak kávézóink vannak. De nagy csapás, több embertől meg kellett válnunk. Esett a forgalmunk, de másokhoz képest, nagyon jó helyzetben vagyunk. Durván féléven belül, jövő tavasszal már látjuk a végét. Most írtunk alá szerződést Svájcban, ahol harminckét kávézót nyit az ottani partner. Nem áll meg az élet a vírustól. Nem szeretek panaszkodni. Gondolkodni, dolgozni kell, alkalmazkodni, új dolgokat létrehozni. Most indítunk közös vállalkozást a Cserpessel, amit imádok. Tejeskávékat csinálunk a mi receptjeink alapján, és ezek mennek a szupermarketekbe. Koronavírus? Nem jönnek be a kávézókba? Majd az élelmiszerboltokba bemennek. Nem sopánkodni kell, ha helyzet van, hanem figyelni.
- Nincs rajta a leggazdagabb magyarok listáját. Ez hogy lehet?
- Miért lennék? Nem élek ma jobban, mint amikor a televízióban a saját műsoromat csináltam. Regényeket írtam, sikeresek lettek, a kávéházak is sikeresek. Nem leszek álságos, dolgozom, ebből józan, de magyar mértékkel mérve jól élek. Nem mondom, hogy gondtalanul, de kétségkívül amit szeretnék, meg tudom venni. Sátrat a hegyre.
- Meg lakásokat országokban.
- Nem panaszkodom, de mindig észszerűen vásároltam. Amikor Miamiban lakást vettem, akkor ott ingatlan krach volt, és Budapesten drágább volt az ingatlan. Volt egy ilyen pillanat. Gimnazista koromban a 80-as években három évente lehetett nyugatra utazni. A barátommal érettségi után körbejártuk Európát, májkonzervet vittünk itthonról, csak kenyeret kellett venni. Így nőttünk fel, hogy nekünk minden megfizethetetlen volt nyugaton. Ez eltűnt! Képzelőerő kérdése, hogy hol veszel lakást. Firenzében sem drágább, mint Budapesten. Ott száz négyzetméteres lakásom van. Senki nem tart vissza, úgy kell irányítani az életed, hogy tudj onnan dolgozni. Ma már egy csésze kávé ugyan annyi Budapesten, mint Firenzében, sőt! Kell pénz, de nem olyan sok, mint gondolják. A jó élethez kell képzelőerő, és fizikai lendület. Én erre hajtok, nem arra, hogy listákra kerüljek. A gazdagságot idő és térbeli szabadságban mérem. Úgy rendeztem az életem, hogy eszerint szabad legyek. Holnap reggel fel tudok ülni a gépre, és elmenni Új-Zélandra egy évre, és ott nem kell munkát vállalnom. Ezt érzem sikernek. Élvezem az életem.
Hirdetés- Tavaly elég sovány volt. Nem lehet, hogy a könyvei, az André – sorozat miatt valakik, valahol az italába kevertek egy kis Novicsokot?
- Á, nem! Ezek fikciók.
- Soha nem fenyegették meg a regényei miatt?
- Kellemetlenségeim voltak az első könyveknél. Néhányan úgy érezték, hogy róluk formáltam ezt, vagy azt a karaktert. Pedig eszembe nem jutott az az ember, aki felháborodott, hogy lejáratom. Ezek már elsimultak, megértették, hogy ezek fikciók.
- Ugye, ír még?
- Igen. Most éppen Peking szindróma címmel írom a következő regényt. Kicsit a Covid utáni világhelyzet, és abban Magyarország helye. Már majdnem kész volt, de elsodort az élet. Szeretem végigjárni a helyszíneket, de Kínába nem mehetek be. Van néhány ilyen ország. A forgatócsoporttal titkosan felvettünk valamit, amit nem lehetett volna, ezért alig tudtunk eljönni. El akarták kobozni a felvételt, mire kiszöktünk a reptérre, felszálltunk a gépre. Le akartak szedni, de az amerikai pilóta nem engedte. Azt mondta, ez amerikai felségterület. Végül kiadtunk üres kazettákat, és eljöttünk. Többet nem engedtek be. A regény leginkább Tajvanon és Szingapúrban játszódik.
