4.13. Klorid
A klorid (Cl-) az ivóvízben lehet természetes, ipari, illetve szennyvíz eredetű. A klorid élettani jelentőségű anion, nem káros az egészségre. Magasabb koncentrációban az ivóvíz sós íze okozhat panaszt. Nagy mennyiségben a korróziós folyamatokat elősegíti, ezért fémes íz is tapasztalható.
4.14. Kémiai oxigénigény (KOIps)
Ez a paraméter a víz szerves anyag tartalmáról ad felvilágosítást. A szerves anyagok kémiai oxidációjához szükséges oldott oxigén koncentrációját fejezi ki mg/l-ben. Minél nagyobb ez a mért érték, annál nagyobb a víz szerves anyag tartalma. A felszíni vizekben található szerves anyagok elsősorban természetes eredetűek (pl: tőzeges talajok, lápos területek, kiterjedt erdőségek mentén), emellett megjelenhet a vízben a kommunális és ipari szennyvizek szerves anyag tartalma is.
A vízben lévő szerves anyagok könnyen hozzáférhető tápanyagforrást jelentenek a baktériumok számára. Ezáltal a mikrobiális szaporodást segítik elő az ivóvízhálózatban, ennek következményeképpen pedig íz- és szagproblémákat okozhatnak. A szerves anyagok a maradék fertőtlenítőszerrel (klórral) reakcióba lépve annak koncentrációját csökkentik, és káros klórozott szerves vegyületek is kialakulhatnak. A nagy szerves anyag tartalmú víz a vas és a mangán oxidációját hátráltatja, eltávolítását is nehezíti.
A vas és a mangán megjelenés a vízben (4.15.-4.16.) szorosan összefügg egymással, nem véletlen, hogy a következő két, egymást követő pont ennek a két elemnek a vizsgálatát írja elő.
A vas (Fe) és a mangán (Mn) határérték fölötti mennyiségben fordul elő szinte valamennyi mélyfúrású kútban. Nem károsak az egészségre, de nehezítik a víz felhasználását, sárgás elszíneződést, zavarosodást okoznak. A vízhálózatban kicsapódó vas- és mangán-vegyületek az ún. másodlagos vízminőség romlásban jelentős szerepet játszó mikroorganizmusok megtelepedését teszik lehetővé.
4.15. Vas
A vas a földkéreg fontos eleme. Különösen kis oxigéntartamú, oxigénhiányos viszonyok teszik lehetővé a nagyobb mennyiségű oldott állapotú vas jelenlétét a vízben. Oxigénhiányos közegben a vas, Fe(II) azaz Fe2+ formában van oldva. A felszínre kerülve azonban oxidálódik, rosszul oldódó vegyületté Fe(III), azaz Fe3+ válik, és barnás színű csapadék formájában jelenik meg. Az emberi szervezet számára szükséges elem. A vas közegészségügyi szempontból ártalmatlan, nem toxikus anyag. Túl nagy mennyiségben elsősorban esztétikai – szín- és íz – problémákat okozhat.
4.16. Mangán
A mangán a földkéreg fontos alkotója. Különösen kis oxigéntartamú, oxigénhiányos viszonyok teszik lehetővé a nagyobb mennyiségű oldott állapotú mangánvegyületek jelenlétét a vízben. Az emberi és állati szervezet fontos alkotóeleme. Nagy mennyiségben elsősorban esztétikai – szín- és íz – problémákat okozhat.
4.17. Lúgosság
HirdetésA lúgosság meghatározásának célja a vizsgálandó vízben oldott hidroxidok, karbonátok és hidrogénkarbonátok mennyiségének, illetőleg a víz karbonátkeménységének és kötött szénsavtartalmának a megállapítása. A víz lúgosságát az oldott alkálifémek (Na+; K+) és alkáliföldfémek (Ca2+; Mg2+) hidroxidjai (OH-), karbonátjai (CO32-) és hidrogénkarbonátjai (HCO3-) okozzák. A lúgosságot nátriumfoszfát, továbbá oldott szilikátok, aluminátok és szulfitok is okozhatják. A lúgosság és a meghatározott összes keménység ismeretében megállapítható, hogy a vizsgált víz milyen és mennyi lúgosságot okozó vegyületet, vagyis: nátrium-hidrogénkarbonátot, nátrium-karbonátot, nátrium-hidroxidot, kalcium-hidroxidot (mészfelesleget), kalcium/magnézium-karbonátot és kalcium/magnézium-hidrogénkarbonátot tartalmaz.
4.18. Fertőtlenítéssel összefüggő paraméterek
A hálózatra kerülő ivóvizet minden esetben fertőtleníteni kell. Ha a fertőtlenítés kimaradna a vízkezelésből, akkor akár víz útján terjedő járványos megbetegedések is előfordulhatnának. Ezt el kell kerülni még olyan áron is, hogy a fertőtlenítés hatására esetleg kismértékben csökken a víz élvezeti értéke. A THM vagy trihalogénmetán vegyületek elsősorban az ivóvízkezelő-technológia során keletkeznek, kútvízben történő előfordulásuk ritka, ha ez előfordul, akkor ipari szennyezésre kell gondolni. Az ivóvízkezelés során adagolt klór (hipoklóros-sav), valamint a vízben jelen levő szerves anyagok reakcióba léphetnek egymással, s ezen reakció eredményeképpen – egyéb vegyületek mellett – THM vegyületek is keletkeznek. Mennyiségük függ a kezelt víz szerves anyag tartalmától, az alkalmazott fertőtlenítőszer minőségétől, mennyiségétől és az alkalmazás körülményeitől (tartózkodási idő, pH, hőmérséklet) egyaránt. A szerves klórozási melléktermékek mennyiségének meghatározására a trihalometánok (THM) mennyiségét, – illetve az adszorbeálható, szervesen kötött halogének (AOX) mennyiségét – vizsgálják.
Az illékony THM vegyületek nem csak fogyasztással kerülhetnek kapcsolatba a szervezettel, hanem mosakodáskor a bőrrel érintkezve, vagy akár a levegőbe kerülve belélegezve. A THM vegyületek között vannak lehetséges rákkeltő, és/vagy magzatkárosító, vetéléssel kapcsolatba hozható anyagok is.
Amennyiben azonban bárki biztosra akar menni, érdemes felkeresnie egy vizsgálólaboratóriumot.
Havas Petra, Szomorné Orosz Lotti, Szunyogh GáborForrás : http://laboratorium.hu
