Semmi sem használt. A szag továbbra is áradt, már senki nem jött hozzájuk és Andrea is beadta felmondását. Végül már ők sem bírták elviselni a borzasztó szagot, ezért úgy döntöttek, elköltöznek. Pár nap múlva megtudtam, hogy árulják a házat. Miután egy hónap után sem találtak rá vevőt, a lakás árát a felére csökkentették. Az ingatlanügynökök sem tudtak segíteni, senki nem vette meg a házat. Utolsó elkeseredésükben hatalmas kölcsönt vettek fel egy új lakásra.
Felhívtam Mihályt, hogy megkérdezzem, hogy van – problémáiról mesélt, többek között arról, hogy új élettársával elhidegültek egymástól és úgy érzi, megcsalja őt. Udvariasan végighallgattam és igen valószínűnek tartottam, hogy barátnője megcsalja, de nem szerettem volna párkapcsolati tanácsokat adni neki. Elmondtam, hogy nagyon hiányzik a házunk, és hajlandó vagyok lemondani a válás kapcsán kapott pénzről a házért cserébe.
Meglepetésemre (azt vártam, hogy sokat fog rajta gondolkodni), azonnal beleegyezett az ajánlatomba. Szinte ingyen adta el nekem a házat.
Egy héttel később boldogan néztem, amint a munkások kihordják a volt férjem és barátnője holmijait a házból, az új lakásukba. Túlságos mohóságuk által vezérelve a függönyrudakat is magukkal vitték…
