– Ma a gyakorlatban többnyire „puha sorolás” történik, vagyis, bár kimondva nincs, de látható, hogy a kor befolyásolja a döntéseket. És hangsúlyozom: nem a biológiai, hanem a kronológiai kor. A mostani, tüdődaganatot gyógyító készítményekkel kapcsolatos itthoni példa viszont maga a „kemény sorolás”: a döntés alapja az életkor. Ez azonban konkrét szakmai indokok nélkül etikailag elfogadhatatlan – érvel Kovács József.
Kincses Gyula egészségügyi szakértő szerint az életkori korlát egyetlen előnye, hogy tiszta és egyértelmű vonalat jelent, önmagában viszont szerinte is diszkriminatív. A kérdés leginkább az: egy ország gazdasági teljesítménye alapján mennyit áldozhatunk egyévnyi emberélet megmentésére, figyelembe véve annak minőségét is?
Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász, az ELTE egyetemi tanára szerint Magyarországon az egészségnyereség kalkulálásakor – vagyis a gyógyítás költségének és eredményének számszerűsítésekor – az egy főre jutó GDP kétszerese az a határ, ameddig egy-egy új gyógyszer költséghatékonynak tekinthető.
– Pontosan az ilyen számítások alapján vannak kijelölve a korhatárok például a szűréseknél. A baj csak az, hogy a gyógyszer-támogatási döntésekről nem érhetők el ezek az információk. Fogalmunk sincs, milyen számítások alapján kap bárki bármilyen készítménytámogatást. Pedig ki lehet számolni, hogy a magasabb életkor miatti halálozás okán egy 75 éves betegnél vajon kevésbé költséghatékony-e egy gyógyszer, mint egy 65 évesnél. Ha azonban nincs ilyen képlet, a kor szerinti korlátozás egyértelműen diszkrimináció – mondja Kaló Zoltán.
Érdemes-e és hány éves korig szabad (kell) kezelni az idős emberek rákbetegségét? Ezt a kérdést tette fel nemrégiben a Daganatok.hu szerkesztősége. Egy, az Egyesült Államokban végzett felmérést is idéztek, eszerint az onkológiai kezelésen átesett hetvenéves, de egyébként egészséges nők várható átlagos élettartama további 15,7 év, a nyolcvanéveseké pedig további 8,6 év. De még 85 éves korban is átlagosan további 3,4 év. Az esetek többségében a jó általános állapotú idős emberek teljes értékű, kiváló életminőségű, a társadalom és a családok számára is hasznos életet élnek. Tehát a régebbi nézetet, miszerint hetvenéves kor felett aktív onkológiai beavatkozást nem indokolt végezni, meg kellett változtatni.
De honnan tudhatók az esélyek? Az orvostudomány az onkológia területén az egyes kezelési módok, gyógyszerek hatását különösen jól megtervezett klinikai vizsgálatok, összehasonlító elemzések alapján méri fel. Ám az utóbbi évekig sajnálatos módon a hetven év feletti betegek kezelési eredményeinek felmérésével csak kevés klinikai vizsgálat foglalkozott. E vizsgálatok többségében ugyanis csak hetven év alatti betegek vehettek részt, ezért az idősebbek esetében csak viszonylag kevés, statisztikai módszerekkel is jól értékelhető klinikai adattal rendelkezünk. Ennek ellenére az utóbbi évek tapasztalatai alapján az idős betegek a megfelelően megtervezett daganatellenes kezelést ugyanolyan jól tűrik, mint fiatalabb betegtársaik. Persze e betegek általános állapotuk, fennálló betegségeik és – nem mellékesen – szociális helyzetük szempontjából is igen változó képet mutatnak, nem lehet egységesen kezelni őket. A kezelési döntés meghozatala előtt tehát feltétlenül pontosan értékelni kell valamennyi körülményt – és semmiképp sem csupán a tényleges életkort.
Akár daganatos, akár más megbetegedésről van szó, betegjogi képviselők gyakorta találkoznak az időseket érintő diszkriminációval. Az esetek kivizsgálásakor sokszor kiderül: az ellátás azért maradt el vagy volt kifogásolható, mert a beteg idős.
