Egyszer csak látom, hogy fut az az orvos, aki műtötte volna hétfőn. A Traumás orvos felhívta, hogy ha most nem jön be és nem műti meg, akkor az ő lelkén fog száradni a halála. Beszéltünk a Traumás orvossal, (hozzáteszem az egyetlen egy orvossal, akibe van emberség, és hajlandó volt átvenni édesapámat Szekszárdra.), hogy ha tudta volna, hogy ilyen rossz állapotba van akkor ő azonnal átvette volna, de semmit nem mondtak neki.
Az otthoni első telefonálás, és amíg bekerült a műtőbe, az alatt 7 óra telt el... vártunk az intenzíven 3 órát, mikor megláttuk, hogy tolják be édesapámat.Mondták,hogy mindjárt jön az orvos, és tájékoztatást ad.
,,MIÉRT NEM ELŐBB JÖTTEK?"
Jött is, és mondta, hogy nincs jó állapotban, és a következő 24 óra lesz a kritikus. És megkérdezte, hogy miért nem előbb jöttünk?! Mondtuk,hogy itt voltunk pénteken, láthatta a papírokat, és nem vették fel az osztályra. Lehajtotta a fejét és mondta, hogy igen, sajnos láttam.
Másnap reggel fél 9-kor édesanyám telefonált be, érdeklődni édesapám állapotáról, és, hogy mikor mehetünk be...közölték, hogy reggel összeomlott a keringése, lélegeztetőgépen van, és menjünk ahogy tudunk.
Azonnal mentünk, beszéltünk hozzá, puszilgattuk, hogy szedje össze magát, de a láza 39-nél lejjebb nem ment sajnos. Megbeszéltünk, hogy este még bemegyünk hozzá. Hazajöttünk, és fél 1-kor telefonáltak, hogy elment az agyalok közé. Ez 1 hét leforgása alatt.
FELFOGHATATLAN AMI TÖRTÉNT
Hirdetés
Kérdezem én, hogy a mai világba vérmérgezésben meg lehet halni???? Milyen orvosok vannak az egészségügyben? (tisztelet a kivételnek, bár abból nem sok van sajnos) Itt hiába emelik meg a fizetést, mindenki tolja nekik a borítékot, de emberséget nem lehet pénzért megvenni!!!!
Eddig sem szerettem a kórházat, bár ott dolgoztam, igaz nem sokat, de ha most ott dolgoznék szégyellném, hogy ez a munkahelyem. Csak azt kívánom azoknak akik ennek a részesei voltak: a hőgyészi ügyeletes orvos, a dombóvári sürgősségi orvos,a szekszárdi ortopéd orvos, de legfőképp a szekszárdi ügyeletes orvos, hogy bízom benne, hogy ők is egyszer ugyanezt átélhetik, amit én és a családom.
Ha lett volna bennük emberség, tisztesség, szakértelem, akkor most az édesapám még mindig élne. Köszönöm szépen, hogy ezt leírhattam a történetemet.
Mindenkinek csak annyit kívánok aki ezt elolvassa, hogy szeressétek minden percben a szeretteiteket, mert sosem tudhatjátok, hogy meddig tudjátok őket még magatokhoz ölelni, puszit adni nekik, és kifejezni szavakkal a szereteteket.
György Lili"korhazisztorik
