Beszélt az elmúlásról is. „Néha beszélgetek Istennel, imádkozom, és akkor azt kérem tőle, hogy úgy haljak meg, mint apu, akit a negyedik infarktus vitt el, hirtelen, nem szenvedett. Hatvannégy éves volt, amikor elment, én bőven túléltem. Anyu is gyönyörűen halt meg. Mondjuk, szegénykén már alig hallott, amiért én sokszor haragudtam is rá, mert csak a sokadik csöngésre vette fel a telefont, ezért mindig leteremtettem, hirtelen voltam vele, sokszor összevesztünk. A halála napján Győrbe mentem rendezni, délben még beszéltünk, szerencsére bocsánatot kértem tőle, amiért korábban goromba voltam vele. Mire leértem vidékre, jött a telefon, hogy meghalt. Na azt kérem az Istentől, hogy nekem is ilyen halált adjon majd.”
A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 85 évesen távozott.
Bár a szakmában jó ideje az a hír járta, hogy a színészlegenda egészsége megromlott, a halálhíre mégis mindenkit váratlanul ért.
