Apának lenni nem csupán arról szól, hogy reggel kávéval a kézben panaszkodunk az ébresztőórára, hanem arról, hogy védjük, tápláljuk és mindenáron biztonságban tudjuk a gyerekeinket. De mi történik akkor, ha a rendszer, amelyre támaszkodunk, egyszerűen cserbenhagy?
Phillip Herron története nem egyszerűen szomorú. Nem, kérem szépen – olyan szinten tragikus, hogy még a Titanic is csak egy szerencsétlen vízparti pikniknek tűnik mellette.
Phillip Herron, az angliai Durhamből származó, háromgyermekes egyedülálló apa élete 2019-ben omlott össze végzetesen. Amikor meghozta a legnehezebb döntést, a bankszámláján mindössze 6 dollárnak megfelelő összeg volt. Ez körülbelül két kávé ára – ha szerencsénk van és nem kérünk bele extra habot.
Mindössze 34 éves volt.
Az ok? Az Universal Credit nevű brit jóléti program – amit elméletben azért hoztak létre, hogy megsegítse az embereket –, valójában hetekig tartó várakozással, bürokratikus akadálypályával és sokszor reménytelenséggel „segítette” őt.
Phillip kétségbeesetten próbálta eltartani gyermekeit, miközben 25 000 dolláros adóssághegy nehezedett a vállára – többek között fizetésnapi kölcsönökkel, amelyeknek kamatlábát még egy maffiózó is megirigyelte volna.
Miközben a világ azt mondogatta: „Hé, csak öt hetet kell várnod a támogatásra!”, Phillip számára minden nap újabb maratoni küzdelmet jelentett: ételért, ruháért, fedélért.
Édesanyja, Sheena Derbyshire szavaival:„Amikor az emberek segítséget kérnek, már kétségbe vannak esve. Ilyen sokáig várakoztatjuk őket? Ez veszélyes.”
Igen, valahogy az univerzum elfelejtette kiküldeni a „Sürgősségi mód: Emberi életek veszélyben” űrlapot.
A késlekedés és a nyomás végül megtörte Phillipet.
Néhány órával a halála előtt Phillip egy szívszorító szelfit posztolt az autójából – könnyek között. Egy búcsúlevelet is hátrahagyott, amelyben azt írta, hogy a családja jobb lenne nélküle.
Másnap egy elhagyatott úton örökre távozott.
Édesanyja, Sheena, akinek sosem kellett volna ilyen hírt hallania, teljes sokkot kapott. A papírok között kilakoltatási értesítést és súlyos adósságlistát talált. És ha még mindez nem lett volna elég, a hangüzenetek visszahallgatása – tele fájdalommal és kétségbeeséssel – felért egy újabb szívet tépő csapással.
A gyermekei szintén mély traumát szenvedtek. A legkisebb gyerek például álmában újra és újra látja Phillipet – és könyörög neki, hogy ne menjen el. A valóság azonban könyörtelenebb volt, mint egy rosszul sikerült reggeli kávé.
Sheena szerint egyik gyerek sem kapott terápiás segítséget.
Phillip története sajnos nem egyedülálló.Az Universal Credit rendszer több tragédiához is köthető:
Mintha az Universal Credit rendszer nem is pénzt, hanem gumikacsákat osztogatna: „Várj türelmesen, és ha szerencséd van, legalább nem fulladsz meg benne.”
Sheena nem hallgat. Ő beszél – mindenkinek, aki hallgatni hajlandó.
„Az ember nem megy el csak úgy egyik napról a másikra. Beszélni kell róla. Segítséget kell kérni. Mert ha nem változik semmi, nem Phillip lesz az utolsó.”
A brit Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium persze szokásos módon reagált:„Az öngyilkosság nagyon összetett kérdés...” – igen, akárcsak egy IKEA-bútor összeszerelése útmutató nélkül.
De a valóság kegyetlenebb: egy rosszul működő rendszer képes szó szerint életeket követelni.
Ne maradj csendben!Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, tárcsázd a 116-123 telefonszámot – ingyenes, anonim, éjjel-nappal elérhető.
Egyetlen beszélgetés megmenthet egy életet. Vagy hármat.
Szeretnéd, hogy készítsek belőle egy nagyon érzelmes Facebook poszt változatot is, amit akár kampánycélra is felhasználhatsz? 🍀