Samatha Simpson egy 19 éves fiatal lány, aki 18 évesen találkozott össze jelenlegi férjével a 62 éves JR-rel. Már első találkozásukkor szoros barátságot kötöttek, majd pár hónappal később több is kialakult köztük.
A fiatal lány családja nem fogadta el az idősebb férfit, ezért Samantha úgy döntött, hogy külön megy szüleitől. A pár az Egyesült Államokbeli Berryville nevű településre költözött, ahol kibéreltek egy lakást.
2018. január 8-án kimondták egymásnak a boldogító igent, és most rajta vannak a babaprojekten.Samantha egyébként nagyon komolyan veszi a kapcsolatát JR-rel, akit többször is negatív jelzőkkel illettek, hiszen akárhogy is nézzük újdonsült felesége még mindig csak tanuló.
Samantha elmondta, hogy amikor nyilvánosság előtt vannak, akkor úgy viselkednek, mint az idegenek.„Ilyenkor azt gondolják az emberek, hogy nagypapa és unokája vagyunk, ami amúgy zavar. De inkább ez, minthogy újra csúnya szavakkal illessenek bennünket, mikor kézen fogva sétálunk vagy csókolózunk. Nincs olyan pillanat az életünkbe mikor ne érne bántás bennünket.”
„Elég trauma az, hogy a családom nem fogadja el a kapcsolatunkat, nem kell, hogy ezt még az idegen emberek is tetézzék, akikhez közünk sincs.Szeretnénk, ha végre észrevennék, hogy boldog házasságban élünk és igenis komolyan vesszük a kettőnk között lévő köteléket. Az embereknek nem szabadna csak a kor és külső alapján megkülönböztetni a társaikat.”
Samantha elárulta, hogy JR az első találkozásuk alkalmával igazi úriember volt, amivel egyből levette őt a lábáról.„Hihetetlenül jó kommunikációs készsége van, amire egyből felfigyeltem. Soha nem találkoztam még hozzá hasonló személlyel.”
„Bár JR-nek a korábbi házasságából már van gyermeke, de mi is szeretnénk családot alapítani. Jelenleg azon vagyunk, hogy mihamarabb sikerüljön áldott állapotba kerülnöm. Úgy éreztük, hogy ennek most jött el az ideje, hiszen házasok vagyunk és végre van egy saját otthonunk.
[LAPOZAS]Reméljük, hogy a gyermekünk születése után már nem fognak bennünket bántani, mert nem szeretnénk, hogy a pici úgy nőjön fel, hogy az apját úton-útfélen megszólják. Bízunk abban, hogy a történetünk megosztásával a társadalomban élő emberek végre rájönnek arra, hogy a kapcsolatunk egyáltalán nem vicc és komolyan elköteleztük magunkat egymás iránt, attól függetlenül, hogy kinézetre és korban is teljesen máshol állunk.”