2001-ben, Yamile Jackson izgatottan várta első gyermeke érkezését. Eleinte minden rendben volt, de a hatodik hónapban Yamile-nak súlyos terhességi preeclampsiája lett (egy veszélyes betegség, amely többek között magas vérnyomással jár a terhesség folyamán).
Annak érdekében, hogy megmentsék az anyát és gyermekét, úgy döntöttek, hogy Yamile-nek azonnal meg kell szülnie a babát. A kis Zachary 12 héttel korábban jött a világra. A koraszülött csecsemő alig nyomott 1100 grammot, és 155 napot kellett töltenie az intenzív osztályon.
Yamile minden nap ott volt mellette, de kénytelen volt elhagyni a kórházat éjszakánként. Minden egyes búcsú összetörte a szívét. Gyűlölte ott hagyni a fiát a hideg, steril intenzív osztályon.
Csak a karjában szerette volna tartani a kisgyermeket éjjel és nappal; arra volt szüksége, hogy érezze, szeretet veszi körül éjjel-nappal. Így Yamile azon gondolkodott, hogyan tudna “ott lenni” miután már hazament. Egy este, amikor mosogatott, megakadt a szeme a gumikesztyűn. Yamile-nek volt egy őrült ötlete, amit úgy gondolt kipróbál.
Megtöltött egy ruhakesztyűt lenmaggal és másnap magával vitte a kórházba. A kesztyűt a teste közelében hagyta egész nap, ahogy ott ült Zachary mellett. Amikor eljött az ideje, hogy hazamenjen, a kesztyűt elhelyezte a baba mellett, mely immár átvette a nő illatát. Zachary így úgy érezhette, mintha édesanyja mellette lett volna egész éjjel.
Másnap meglepődött, amikor a nővérek azt mondták neki, hogy mennyire jól működött a kesztyű trükk. Zachary szívverése és a légzése sokkal normálisabb volt, mint az azt megelőző néhány éjszakán, és sokkal mélyebben tudott aludni. Ettől kezdve, Zachary minden estéjét “Zaky” mellett töltötte, ahogy Yamile kezdte el hívni a kesztyűjét. Amikor eljött az ideje az anya és fia végül haza térhettek, egy ápolónő hívta félre, és adott neki egy utolsó meglepetést…
