Egy interjúban így nyilatkozott: „Tulajdonképpen három anyám van: egy zsidó, akit nem ismerhettem, egy lengyel, aki felnevelt és Irena, akinek az életemet köszönhetem. Irena nemcsak minket mentett meg, hanem gyermekeinket és unokáinkat is, és minden utánunk jövő nemzedéket.” A szintén megmentett Michal Glowinski szerint sok megmentett gyermek lelkében hagyott nyomot a gettóban töltött idő: „Túl lehet élni a Holokausztot, de nem lehet elkerülni a hatásait.”
Sokáig váratott magára, hogy a világ felismerje, mekkora hőstettet hajtott végre társaival ez a törékeny asszony. 1965-ben a Jad Vasem a Világ Igazai közé jelölte Irenát. A jelölést 1983-ban hagyta jóvá az izraeli Legfelsőbb Bíróság. Irena ekkor Izraelbe látogatott, először kapott engedélyt a lengyel kormánytól, hogy elhagyhassa az országot. 2003. október 10-én megkapta Lengyelország legmagasabb civil kitüntetését, a Fehér Sas Érdemrendet. Az amerikai Lengyel Kulturális Centrumtól Jan Karski-díjat kapott bátorságáért és jó szívéért. Munkáját levélben II. János Pál pápa is megköszönte. 2007-ben a lengyel szenátus kitüntette, de 97 évesen már nem lehetett ott személyesen a díj átadásán. Elżbieta Ficowska vitte el Irena levelét az ünnepségre. Ebben az évben Irena megkapta a Mosoly rendjének kitüntetését is.
2007-ben jelölték a Nobel békedíjra, melyet végül Al Gore kapott meg. Élete utolsó éveit tolószékben töltötte, a Gestapo kínzásai nem múltak el nyomtalanul. Varsó Újvárosában, az Irgalmas Testvérek által működtetett lakóotthonban élt. Családja, barátai gondoskodtak róla. Életéről könyv és filmek is születtek.
2008. május 12-én halt meg, 98 évesen. 2009. májusában Irena Sendlert az Audrey Hepburn Humanitárius Posztumusz Díjában részesítették. Irena sosem tekintett hősként magára. „A földi létem értelme minden megmentett gyermek, akinek segíteni tudtam. Arra neveltek, hogy segítsek az embereknek a bajban, tekintet nélkül vallásra és nemzetiségre. A hős szó nagyon idegesít engem. Ennek az ellenkezője igaz: nem vagyok hős, sőt, mélységes lelkiismeret furdalást érzek amiatt, hogy csak ennyit tudtam tenni.”
Az örökség, amit maga mögött hagyott elképesztő – Irena kockára tette a saját életét, hogy megmentsen 2500 gyermeket, akiket szinte biztosan meggyilkoltak volna a táborokban. Ezt a nővért az aranyszívével soha nem szabad elfelejteni: az ilyen emberek, mint ő nagyon fontosak, mind a jó tettük, mind a példa mutatásuk miatt.
(Bezzeganya, Harmonikum)
