Ennyi Falusi Mariann nyugdíja, szörnyű helyzetben van, már zsíros kenyérre sem futja… (2. oldal)

„Nem igazán tudom, hogy ebbe mit számolnak bele, hogy ezt hogy csinálják. Én csak egy évet voltam egyébként külföldön, egy évet dolgoztam külföldön folyamatosan. Meg [számít] az eleje is, amikor jöttek be azok a kis jogdíjak, amikor itt-ott felléptünk. Azokat befizették. De vannak ismerősök, akik azt mondták, hogy annak idején lenyelte ezeket rendesen az ORI meg az Interkoncert meg ezek az intézmények, és lehet, hogy az sem számít bele. De ez az, amit szoktak mondani, tudod: hogy a sportoló, aki egyszer elindul az olimpián, az élethosszig kap pénzt. A színészek-művészek, akik végigdolgozzák az életüket, azoknak viszont azt mondják, hogy hát félre kellett volna tenni annak idején, amikor nagyobb volt a gázsi. Hát a nagyobb gázsi annak idején, amikor a Györgyivel kezdtük, kettőezer forint volt fejenként, és utána sem emelkedett olyan túlzottan. A mostani idő az, amikor elképesztő lehetőségek vannak meg gázsik, és tulajdonképpen nekem ár-érték arányban túlemelt valamik. Ha annak alapján állapítanák meg, mint ahogy szokott lenni, amikor valaki nyugdíjba megy, akkor az utolsó hány évet számolják, akkor az azért egy kicsit jobb lenne. De így ez elég vicces.”