„Részben nem láttam értelmét a továbbtanulásnak, másrészt rengeteg bántást kaptam a tanároktól, az évfolyamtársaimtól. Volt például olyan oktatóm, aki hadjáratot hirdetett ellenem azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, nem zseni vagyok, hanem egy hülye gyerek” – sorolta felnőtté válásának nehézségeit.
Akkor sem lett könnyebb a sorsa, amikor dolgozó ember lett. A cégek, ahol alkalmazni kezdték elvárták tőle azt a csodát, amiről híres lett. Volt, hogy 10-15 ember munkájának a terhét is kirótták rá, de az is előfordult, hogy olyan szituációkra vártak tőle megoldást, mint a válsághelyzetek és a csőd, ami természetesen egy pályakezdő fiatalembertől nem várható el.
„Nem lettem csodafelnőtt. 32 éves vagyok, szerintem nincsenek különleges képességeim, sokkal inkább szorgos, dolgos munkával értem el mindent. Informatikus vagyok egy világhírű multicégnél, rengeteget dolgozom. Nem nősültem meg, barátnőm ugyan van, de gyereket nem szeretnék” – mondta Marci, aki még hozzátette: „Most azon vagyok, hogy a szászmarcis erőt arra fordítsam, hogy a magam szerény eszközeivel szebbé, jobbá tegyem a világot. Ma már ez a legfőbb célom.”