14 éve vagyok házas, a feleségem ennyi együtt töltött év után megbánta azt, hogy nem hívtam meg egy másik nőt is vacsorára és moziba.
Egy napon a következőket mondta:
– Szeretlek, de tudom, hogy van még egy nő aki ugyanúgy szeret téged mint én és szeretne több időt tölteni veled.
A másik nő akiről a feleségem beszélt és arra kért, hogy töltsek több időt vele, az édesanyám aki 19 éve özvegy. Nagyon zsúfolt volt az életem sajnos, a munkám nagyon fárasztó, van 3 gyerekünk, az anyámat pedig ritkán látogattam meg. Hozzánk is csak néha jön, mert távol élünk egymástól.
Azon az estén felhívtam őt és meghívtam vacsorázni és moziba is.
– Mi történt, jól vagy? – kérdezte az anyám aggódva.
Édesanyám eléggé pesszimista, mindig rosszra gondol, ha a telefonja este későn csörög.
– Úgy gondoltam, hogy nagyon boldog leszel, mert együtt akarom tölteni az időmet veled-mondtam én.
Az anyám rövid szünet ütán így szólt:
– Persze fiam tiszta szívemből örülök!
Péntek délután izgatottam mentem az édesanyámhoz, miközben az autómmal leparkoltam, megláttam őt, olyan szép és izgatott volt .
Az ajtóban állt, elegánsan felöltözve, a haja is beszárítva, nagyon elegáns volt, de nagyon szomorú is. Miközben beszállt az autóba elmondta nekem azt, hogy a barátainak eldicsekedett azzal, hogy ma meghívtam őt vacsorázni, el is csodálkoztak rajta.
