Azzal fenyegetett, hogy előremegy, és szól a sofőrnek. Én nem ijedtem meg, mondtam, hogy hajrá, menjen csak, meglátjuk, a vezető kinek ad igazat. Ekkor elindult a busz. A hölgynek 2 egész perc múlva indult volna másik busz, a mi buszunk mögött, a 169E. Ennyit kellett volna várnia, és kényelmesen tudott volna utazni, és mi se lettünk volna beszorítva. Még szerencse, hogy előttünk leszállt.
Az ok, leírtam a történetet, hogy más ne járjon hasonló módon, és hogy az emberek megértsék végre, hogy a babakocsinak illetve kerekesszéknek fenntartott helyet tényleg nem véletlenül találták ki. Ezek máshol nem férnek el, míg egyéb ülőhely van bőven a busz többi részében is.”
Sajnos nem egyedi esetről van szó. Rengetegszer kerülnek hasonló helyzetbe a babakocsisok, kerekesszékesek. De hogy pont egy idős, sokat tapasztalt ember kössön bele bele egy kismamába… Szomorú, hogy itt tartunk! Miért nem figyelünk egymásra?!
Oszd meg a történetet, hogy minél több emberhez eljusson!
