Végül aztán minden jól alakult. Bence időben hazaért, és Adél édesanyjával hármasban érkeztek meg a kórházba, ahol természetes úton jött világra Ádin.
„A fájások elindultak, Bencussal és anyukámmal bementünk a kórházba, viszont még nem voltak elég rendszeresek, sem elég erősek, sem elég hosszúak. Ekkor kezdődött el a hosszú-hosszú várakozás, mialatt én megettem a világ összes csokiját és szőlőcukrát. Lesétáltam legalább 5 kilométert, elkészült rólam 1000 fotó a kórházi köntösben, na, meg Bencusról, ahogy mellettem feküdt az ágyon és pózol. Táncoltunk romantikusan, nevettünk hangosan, de volt olyan is, hogy csak némán feküdtünk egymás mellett az ágyon. Több óra eltelte után élesedett a helyzet. Amikor Ádin végre megszületett, elképesztő érzés volt. Olyan, mintha nem is evilági lett volna, inkább maga a csoda” – árulta el Adél.
