A bírói gyakorlat szerint, akinek csökkent a munkaképessége, az is köteles a megmaradt munkaerejét hasznosítani, és abból a megélhetését finanszírozni.
Emellett a legtöbb ügyre az jellemző, hogy a gyermeknek is van gyermeke, és
miután eltartja a gyermekét, valamint saját magát, utána már nem marad akkora jövedelme, amiből a szüleit is el tudná tartani – vagyis a tartási képesség hiányának megállapításával végződnek legtöbbször ezek a perek
– mondta Illés Blanka.
A fentiek tehát azt mutatják, hogy a gyermek teljesítőképessége a szülőtartás alapvető feltétele.
Ha tehát egy nagykorú gyermek például munkanélküli és betegsége folytán csökkent munkaképességű és csak alacsony összegű szociális járadékban részesül, úgy alapvetően nem várható el, hogy abból még a szülőjét is támogassa.
Jogvita esetén a perek során nemcsak a szülő, de a gyermek kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyait is nagyon alaposan fel kell tárni.
Súlyosan kifogásolható magatartás esetén nem jár tartásA jelenleg is hatályos szabály azt mondja ki, hogy érdemtelen a tartásra az a szülő, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezett gyermekétől nem várható el.
A törvény ezt az általános megfogalmazást tovább szűkíti azzal, hogy ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.
A bíróság részéről alapos vizsgálatot és mérlegelést igényel, hogy mi minősül ilyen kirívóan súlyos magatartásnak, de például a gyermek bizonyított bántalmazása ebbe a kategóriába tartozhat.
A rossz kapcsolat nem mentesítÖnmagában azonban a szülő és a gyermek közötti rossz viszony nem ad alapot a szülőtartás alóli mentesülésre
– húzta alá Sztanó Judit.
Illés Blanka pedig arra híva fel a figyelmet, hogy az esetekben a bíróság egyedileg határozza meg, mi számít kirívóan súlyos esetnek, és ide tartozik például az alkoholizmus is, vagy az, ha a gyermeket más nevelte fel helyette, vagy például rendszeresen rágalmazza mások előtt.
HirdetésSztanó Judit elmondta: ismert olyan döntés a bírói gyakorlatban, melyben megállapította a bíróság, hogy a szülő az általában elvárhatónál durvább nevelési módszereket alkalmazott és nem nyújtotta az elvárható szeretet a gyermekének,
azonban mivel a nagykorúságáig a gyermek lakhatását és nevelését biztosította, így a bíróság szerint nem tanúsított olyan erkölcsileg elítélendő magatartást, ami az érdemtelenséget indokolná.
„Praxisomban a szülőtartással kapcsolatos ügyek ritkák, tapasztalatom szerint ezek a perek a családjogi ügyek kisebb csoportját teszik ki. Gyakorlatomban leginkább olyan ügyek fordultak elő, amelyekben az alperes, azaz a gyermek vagy arra hivatkozott, hogy nem rendelkezik olyan jövedelemmel, hogy saját gyermekei mellett a tartást igénylő szülőt is eltartsa, vagy pedig
azzal védekezett, hogy a szülőnek más, a tartási sorrendben őt megelőző tartásra kötelezhető rokona (házastársa, volt házastársa) van.
Tapasztalatom szerint a szülőtartás iránti perekben is előfordul, hogy a tartásra jogosult szülő arra hivatkozik, hogy a gyermeke a „papíron megjelenő”, bevallott jövedelménél a valóságban lényegesen többet
keres és kedvezőbb anyagi viszonyok között él. Ilyen esetben – akárcsak a gyermektartás iránti perekben – a bíróságnak különösen részletes bizonyítást kell lefolytatni és meg kell próbálni feltárni – tanúkkal és egyéb bizonyítással – a valós jövedelmi és vagyoni viszonyokat” – mondta Sztanó Judit, aki nem számít a szülőtartással kapcsolatos perek számának megnövekedésére a törvénymódosítás után sem.
tudasfaja.com
