A Kossuth-díjas televíziós legenda a II. világháború kellős közepén élte meg azokat az esztendőket, amelyeknek a boldog családi otthonról és a gondtalan játékról kellett volna szólniuk. Ám a műsorvezetőnek a bombázásokkal, az éhezéssel és édesanyja elvesztésével kellett szembesülnie. A kis Vitray a nagymamájával élt, és ugyan a háborút túlélte, nehéz gyerekkor következett.
– A nagyanyám – a karikagyűrűjét is beleértve – eladogatott szép csendesen mindent, és amikor elfogyott a pénz, volt olyan nap, hogy nem volt ebéd. Azzal fogadott, amikor jöttem haza az iskolából, hogy nem volt pénze, közben pedig sírt – mesélte korábban egy tévéműsorban Vitray Tamás, akinek nem sokkal a háború után egy életveszélyes betegséggel is meg kellett küzdenie.
– Amikor már tudtam, hogy túléltem a háborút, megbetegedtem. Azt mondják, az orosz csapatokkal érkezett meg a vérhasjárvány, amibe belekerültem, és nagyon közel álltam a halálhoz. Anyám második férje mentett meg, szerzett gyógyszert nekem – emlékezett vissza a tévés.